Drágább az életed…

(Menetpróba: Volvo V40 D2 Momentum)

Nem tragédia, csupán egy törésteszt kockái peregnek előttem, ahogy épp nézem a EuroNCAP tesztjét a Volvo új kompaktjáról, a V40-ről. Az eredmények alapján ez a kocsi a valaha tesztelt járművek közül a legjobb minősítést nyerte el. Persze, anno a Volvo mindig a biztonságáról volt híres. Itt már nem pusztán vasak, hanem erőterek védik a bennülőket – no persze még nem a klasszikus sci-fi -isztikus értelemben, de bökőt a nyakhoz, hogy az sincs már messze. Kamera & szenzor figyel minden szegletet a kocsi körül (az aktív és passzív biztonság kissé sajátosan orwelli módján), és a Volvo jelez, világít, kormányt ráz, ébreszt, tanít, csak hogy a sofőr ne kerüljön grízes forgalmi helyzetbe. Ha pedig egy kicsit elfelejtjük a sok biztonsági mizériát, akkor a V40-nek így is marad bőven adu ásza, mert ez az autó SZÉP! Sok sajtótermék nem foglalkozik a design és styling aspektusaival, de itt egyszerűen nem lehet elmenni a téma mellett. A művészi játékkal meghúzott ívek, fényvonalak játéka olyan fémruhát alkotott, amibe szemmel és/vagy tapintással is bele lehet habarodni.

A régi P1800-asra emlékeztető kis keck gácsérkunkor itt, gyönyörű réspárhuzam ott. Pozitív értelemben design-by-Gunnar (sic!)…
Sőt, még menni is jó vele! A D2 egy manuális váltós, 1.6 literes PSA dízelt takar, 115 lóerővel, mely kulturált, nyomatékos és a középső tartományban szépen húz, csekélyke hanggal. A váltó is kellően pontos, a kuplungpedál pedig a Volvo egyik legzseniálisabb, de legjobban elbújó segédjét „rejti”. Elinduláskor ugyanis a fordulatszámot leheletnyit megemeli, így nincs lefulladásveszély. Elegáns és szépen simítja a darabos lábú emberek pedálrugdosását is. A gyár szenzációs 3.6-4 literes fogyasztást prognosztizál, azonban a valós forgalomban számoljunk kerek 5 literrel – ami még mindig példás. Az utastér maga az abszolút Volvo, ahol a kényelem és ergonómia nem megy a design rovására. Minden szépen kimunkált és minőségi. Az ülések továbbra is hozzák a gyár nívóját, és már ide is beszivárog a virtuális világ. A műszerfal grafikáját 3 jelleg közül magunk szabhatjuk meg, klaszszikus fizikai mutatók és óraskálák nincsenek. Még a belső visszapillantó tükör is mesteri, amelyre rápillantva nem értjük, hogy más gyárak miért nem ilyen keret nélküli, már-már ékszerszerű alkotásokat építenek autóikba.

A helykínálat hátrafelé haladva szűkül, mert a második sorban a lábtér már gyorsan eltűnik egy magas sofőr, illetve anyós mögött. A csomagtér variálhatósága – pl. a kétszintes csomagtér padló – viszont meglepő tároló helyeket, csomagrögzítési rendszereket kínál.

Szilvásy Bence

 

ADATOK