Egy fiatal vállalkozó, aki Miskolcot választotta

Este hatra beszéltük meg a találkozót a Martinkertváros és Szirma közötti benzinkútnál. A helyszínválasztás bár szokatlan, de nem véletlen, hiszen ez a töltőállomás a fiatal vállalkozó, Takács Gábor tulajdona. Néhány perccel hat után meg is érkezik beszélgetőpartnerünk családjával: négyhónapos, gyönyörű kislányával és feleségével. Azt mondja, minden napja itt kezdődik és itt ér véget. Tulajdonosként mindenre oda kell figyelnie.

Manapság a fiatal szakemberek inkább az elvándorlás mellett döntenek, más országrészben, esetleg más országban keresik a boldogulásukat. Takács Gábor viszont nem vágyik el, soha nem gondolkodott azon, hogy elhagyja szülővárosát.

Bejött az üzleti terv

„A Martinkertvárosban születtem, itt élnek a szüleim, a rokonaim, a barátaim, ide köt minden emlékem és ezek a szálak fontosak számomra. A feleségem ugyanígy van Szirmával, és hát az sem véletlen, hogy a vállalkozásunkat itt indítottuk be a két település között. A benzinkutat három évvel ezelőtt nyitottuk meg, és sajnos telibe kaptuk a gazdasági válság legkeményebb éveit. Nem volt egyszerű a kezdet, de végül is az előzetes piackutatások megalapozottnak bizonyultak. Abból indultunk ki, hogy ha Miskolc két, sűrűn lakott városrészéhez közel építjük meg a benzinkutat, akkor az itt élőknek nem kell kilométereket megtenniük azért, hogy megtankoljanak. A praktikum és a takarékosság azt diktálja, hogy minket válasszanak. A számításunk bejött, az itt élők ma már ragaszkodnak ehhez a szolgáltatáshoz, és ennek köszönhetően évről évre hoztuk a terveket” – kezdi a vállalkozás indulásának bemutatásával Takács Gábor.

Pályázatot nyertek

Kiderül, a fiatalember gyakorlati sikereit komoly elméleti tudás alapozta meg, hiszen közgazdászként végzett a Miskolci Egyetemen. A vállalkozás alapismereteit pedig édesapjától leshette el, aki Martinkertvárosban jó nevű, gépjárműjavító műhelyt üzemeltet.
„A diploma megszerzése után először egy győri cég területi képviselője lettem, de rövid idő után úgy döntöttem, inkább a családi vállalkozást erősítem. Aztán szülői segítséggel, saját tőkével és persze banki hitellel, következett az önállósodás: a benzinkút nyitás.”
Ami természetesen nem a végső cél, hiszen Takács Gábor fejében egy olyan, komplex szolgáltatást nyújtó létesítmény terve körvonalazódik, amelyben az autókozmetikától, a javítóműhelyen át az alkatrész kereskedelemig sok elem szerepel.
„Az álmaink, terveink megvalósításához mi is pályázatok segítségével szeretnénk közelebb jutni, és nagy örömünkre, a közelmúltban megnyertünk egy telephely bővítési tendert. Ennek részeként épül majd meg egy raktár, egy javítóműhely, egy kétállásos kézi autómosó és néhány nélkülözhetetlen berendezést is be tudunk szerezni. Alapelvem, hogy lépésről lépésre egészítsük ki, bővítsük a vállalkozásunkat az alaptevékenységhez kapcsolódó, azt komplexebbé tevő szolgáltatásokkal. A mostani pályázatnak köszönhetően például nyolc új munkahelyet tudunk teremteni, és odafigyelek arra is, hogy a kivitelezés során a helyi cégeknek adjunk munkát. Meggyőződésem, hogy csak így, egymást támogatva élhetjük túl ezt a válságos időszakot.”

A család a legfontosabb

Mennyi időt vesz el a munkája, jut-e elég idő – a négy hónappal ezelőtt – háromtagúra bővült családra? – kérdezzük Takács Gábort. És a kicsi Dina, mintha érezné, most róla lesz szó, felébred, mocorogni kezd, jelzi, ideje ölbe venni. Aztán édesanyja karjában megnyugszik.
„A kislányunk bizony rendesen felborította a napirendünket” – meséli mosolyogva az édesapa. „Most minden körülötte forog az egész családban, és természetesen én is úgy alakítom a napom, hogy minél több időt tölthessünk együtt. Ott lehessek az etetésnél, a fürdetésnél, és néha én tegyem tisztába. Visszahozhatatlan időszak ez, és szeretném kiélvezni. A napom általában fél ötkor kezdődik, felkelek és nyitásra – az esetek többségében – már itt vagyok a benzinkúton. Beindul a munka, én pedig megyek a különböző ügyeket intézni. Ha tehetem, hazaugrok, hogy láthassam a családom. A feleségemmel, aki maga is közgazdász, és külkereskedő, minden döntést közösen hozunk meg. Átbeszéljük a problémákat, a teendőket, van, hogy vitatkozunk is, de a megoldásról együtt határozunk. A család nekem mindig is biztos hátország volt, így nőttem fel, és igyekszem ezt a saját családomban is tovább vinni.”