Egy kis megyetörténet (20. rész)

Mivel a bujdosó II. Rákóczi Ferenc a Szatmári béke után nem volt hajlandó letenni a hűségesküt a Habsburg királyra, ezért elkobozták minden birtokát, amely így az udvarra szállt. Ezt később jelentős részben értékesítették. A zempléni birtokok egy része a nagykárolyi, már eddig is jelentős birtokos Károlyi család kezébe került, sok föld pedig németeké lett. A sárospataki és regéci uradalmat Johann Trautson, vagy ahogy Magyarországon emlegetni szokták: Trautson János herceg szerezte meg. Akinek a nevét elsősorban a csodálatos bécsi Trautson palota őrizte meg.

A zempléni birtoktest 8 mezővárosból, 28 településből állt és 200 ezer forintra becsülték. Ami szépen hangzik, de jórészt gyéren lakott volt.  Igazából akkor hozott jövedelmet, ha megművelték a földet. Ez motiválta a herceget is, amikor úgy döntött, hogy telepeseket hoz az új zempléni birtokaira, ami egybe esett az udvar telepítési politikájával. Trautson János nevéhez három zempléni község betelepítése kötődik: Rátka (Szerencs közelében) Károlyfalva (Sátoraljaújhelyhez tartozik jelenleg) és Hercegkút (Sárospatak szomszédságában).

A Zempléni Levéltárban fennmaradt dokumentum szerint a bevándorlókat toborzó irat szerint a következő feltételekre számíthattak. „A herceg biztosította a letelepedéshez szükséges építési anyagot (követ és fát), kölcsön gabonát. Az állami adóktól hatéves, a földesúri szolgáltatás alól pedig három éves felmentést kaptak, hogy a megindulás nehézségein átsegítse őket. Biztosította, hogy a német törvények és szokások szerint élhetnek, az uradalom német tisztviselőt jelöl ki a kormányzásukra, és maguk közül választhatnak bírót és általában vezetőket.” 

Hercegkút, vagyis eredeti nevén Trautsondorf (Trautsonfalva) első említése 1750-ből származik, ekkor kezdődött a betelepítés a mai Németország délnyugati részéből. Az első összeírás 59 családfőt említ, amely alapján a község lakossága 300-320 fő lehetett. Az első anyakönyvi bejegyzés egy halálozás, 1750. július 24-én elhunyt Joannes Kristoff, sváb legény. Az első házasság november 5-én köttetett, Josephus Wentzler és Maria Hauserin kelt egybe.  Voltak családok, amelyek rövidesen tovább álltak Károlyfalvára, de olyanok is – igaz kevesen, akik visszatértek szülőföldjükre.  A döntő többség helyben maradt, s felépítette a falut, művelés alá vonta a környező, elvadult vidéket. A betelepülők a herceg akaratának megfelelően valamennyien római katolikusok voltak, s ennek megfelelően hamar (1788) templomot emeltek.  

A falu első, ismert térképészeti felmérése II. József idején készült. Hercegkút hosszú ideig kilógott a környező vidékből a lakosok nemzetisége és vallása alapján egyaránt.  Előbbi azonban megváltozott a lakosság keveredése következtében illetve 1945 január 2-án a szovjetek 135 sváb vagy németes nevű személyt hurcoltak el málenkij robotra és 15-en sosem tértek vissza az ukrán vidékről, mások pedig elköltöztek. A hercegkútiak ma szabadon és büszkén ápolják hagyományaikat, van sváb tájházuk, sváb bálokat is rendeznek.

(Csontos László)