Egy önbecsüléssel rendelkező nemzet a hazait részesíti előnyben

Építészmérnök, közgazdász, van szőlője és gazdálkodik bérelt mezőgazdasági területen is. Benza György szerint a szőlészetet, a borászatot, az agrárgazdálkodást, a borturizmust, az agro- és falusi turizmust csak családi szemlélettel lehet művelni.

Kulcs Magazin: Mivel foglalkozik konkrétan, mennyi ember dolgozik a vállalkozásban?

Benza György: A szőlészetünkhöz tartozó Palota Borház tíz év alatt Tokaj-hegyalja egyik meghatározó borászatává nőtte ki magát. Jó évjáratban hat-nyolcezer mázsa szőlőt dolgoz fel részben saját, részben felvásárolt alapanyagból. A foglalkoztatási létszám igazodik az évjárathoz. Idén először fordult elő, hogy a borászat ügyvezetése úgy döntött, kilencszeri permetezés ellenére sem szedjük le a termést, mert az időjárás elbánt a szőlővel. Ilyen alapanyagból jó bor nem készíthető, reméljük, hogy jövőre kegyesebbek lesznek az égiek, és pótolni lehet az idei több tízmillió forintos veszteséget.

KM: Milyennek látja az ország agrárgazdálkodását, hol keresendők a bajok, már ha vannak ilyenek?

BGy: Maradjunk a borászatnál. Az elmúlt nyolc év alapjaiban elhibázott, lesújtó agrárpolitikájának következménye, hogy a 2002. évi 0,4 százalékos palackos import borhányad 2009-ben meghaladta a 25 százalékot. Úgy vélem, most a borturizmus az egyetlen kitörési pont. Csak példaként említem: a Magyarországgal közel azonos borágazattal rendelkező Ausztriában a pincékben, borászatokban, az úgynevezett heurigerekben – ahol csak saját bort forgalmaznak – realizálódik a hazai termelés több mint 30 százaléka, Magyarországon ez az arány nem éri el az 1,5 százalékot. Vagyis a magyar termelő – a több mint százezer szőlősgazda, a több tízezer kis- és középborászat – teljesen kiszolgáltatott a külföldi borokat preferáló multinacionális kereskedelmi láncoknak, a piacra óriási nyomást gyakorló, agyonszubvencionált borokat szállító nagykereskedőknek. Az elmúlt nyolc év dilettáns, hozzá nem értő és nemzetellenes agrárpolitikája következtében a magyar borászat a hazai piacait is elveszítette.

KM: Ha a borászat ilyen helyzetben van, lehet még borturizmusról, egyáltalán fejlődésről beszélni?

BGy: A tállyai Palota Borház – a borturizmus tudatos építése jegyében – őshonos magyar háziállatok tartásával is foglalkozik két éve. Ezek bemutatásával egészítjük ki a Tokaj-hegyaljai idegenforgalmi, kulturális, történelmi és táji vonzerőt. Elképzelésünk szerint a mádi Ősz-hegyi tó környékén az őshonos juh és baromfi fajtákat mutatjuk majd be, a monoki tó mellett pedig – Monok önkormányzatával együttműködve – szürke- és magyartarka gulyát, valamint bivalycsordát láthatnak az ide érkezők. Terveink között szerepel egy sajtmanufaktúra és húsfeldolgozó megépítése is, de ezekhez nyertes pályázatokra van szükségünk. Ezek a fejlesztések – közvetve és közvetlenül – több mint harminc munkahelyet jelentenek és további befektetéseket generálnak.

KM: Lehet azt mondani, hogy a Palota Borház egyfajta példamutatással szolgál Hegyalján?

BGy: Akár. Ám meggyőződésem, hogy ezen a borvidéken kizárólag a huszonnyolc „borfalu” összegfogásával és együttműködésével lehet hatékonyan beindítani a hazai és nemzetközi borturizmust, egységes stratégia alapján. Csak ezekre alapozva, tudatos, rendszeres és aprólékos munkával lehetséges visszaszerezni először a hazai, majd a nemzetközi piaci pozíciókat. Ehhez a bor önmagában nem elég. Szerencsére a szőlő mellett ragyogó gyümölcs alapanyagokkal – barackkal, szilvával, stb. – rendelkezik még a térség. Az ezeket hasznosító pálinkafőzőkre, lekvárfőzőkre, valamint aszalványkészítő műhelyek sokaságára van szükség, továbbá a feledésbe merült gasztronómiai értékek újjáélesztésére. Elképesztő, hogy a Tokaj-hegyaljai éttermek, vendéglátóegységek ausztrál báránnyal, szlovák sertéssel, dán szarvasmarhával, francia sajttal, külföldi áruházakban vásárolt olasz borokkal kínálják vendégeiket. Ez biztos zsákutca, a nemzetgazdaságunk alapját képező vidék tudatos leépítése.

KM: Néhány mondatban meg lehet fogalmazni a megoldást?

BGy: A recept borzasztóan egyszerű. Ugyanazt a pozitív diszkriminációt kell biztosítani a magyar agrártermékeknek itthon, mint amelyet biztosít Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Németország saját gazdáinak, árutermelőinek, a vidéknek. Minden más maszlag. Az áruk, a termékek, a munkaerő szabad áramlásáról szóló eszme ugyanolyan marhaság és ugyanolyan alaptalan, mint a kommunizmus eszméje. Minden minimális önbecsüléssel rendelkező nemzet, ország kötelessége és érdeke azokat a feltételeket biztosítani a saját népének, amelyeket bármilyen külföldinek megad. Nem az energiafű jelenti a jövőt, és nem a monokultúrás növénytermesztés. Nagyon fontos a hungarikumok bővítése, népszerűsítése, terjesztése, legyenek azok növényekből, avagy őshonos állatok feldolgozásából nyert termékek.