Élet a határ mentén – határok nélkül

Határ menti túránk következő úti célja Hidasnémeti, ahol az utóbbi két évben tucatnyi házat vásároltak meg szlovák állampolgárok. Aztán Abaújvárra látogatunk, hogy kiderítsük, miért is kelendőek mostanság ennek a hangulatos kis településnek az ingatlanjai a szlovákok és a felvidéki magyarok körében. Az autóban szól a rádió, a hírekben éppen a nagypolitika szintjén elmérgesedő szlovák-magyar viszonyról beszélnek. A tudósításból átszűrődő indulatoknak itt a határ mentén – a való világban – nyoma sincs. Az emberek – mindkét oldalon – megpróbálnak élni, megélni, ki-ki tehetsége szerint. Ezzel vannak elfoglalva.

Kelendőek a hidasnémeti házak

Hidasnémeti 1200 lakosú település, ahol az elmúlt év decemberi határnyitás örömébe bizony üröm is vegyült. Megszűnt a határőrség, a vámhivatal, és velük együtt a munkahelyek is. Érettségizett, diplomás fiatalok hagyták el a települést, hogy másutt nézzenek megélhetés után. A „vasútra” még járnak néhányan dolgozni, és mezőgazdaságból is próbálnak páran megélni, de a legnagyobb foglalkoztató – mint a hasonló adottságú településeken általában – itt is az önkormányzat.

Becse Csaba polgármester azt mondja, két évvel ezelőtt kezdődött a szlovák állampolgárok érdeklődése a helyi ingatlanok iránt, és mára több mint egy tucat portát vásároltak meg. Amikor az okokról kérdezzük, tanácstalanul tárja szét a karját, mondván ő is csak a hallomásokra támaszkodhat. Azt beszélik, az euró bevezetésének hatásaitól tartva, megtakarított pénzüket fektetik ingatlanba a szomszédok. A magyar oldalon egyébként jóval olcsóbbak a házak, mint odaát- és ez sem utolsó szempont. Bár éppen a kereslet élénkülése miatt megduplázódtak az árak Hidasnémetiben is. Egy hagyományos parasztházat korábban egy–másfél millióért kínáltak, ma már a hárommilliót is eléri a vételár. Az új építésűek tízmillió fölött találnak gazdára. Mivel a legtöbben hétvégi háznak használják tulajdonukat, a falu állandó lakosainak száma nem változott, viszont mindenki felújítja, komfortosítja birtokát, így szépül, fejlődik a település.
Becse Csabával látogatóba indulunk egy újdonsült háztulajdonoshoz, aki éppen a polgármesteri hivatal szomszédságában találta meg otthonát. „Ha látták volna, milyen volt ez a ház korábban, most elcsodálkoznának” – mondja a polgármester a rövid séta közben. Csodálkozásra így is van okunk, hiszen új tető, hőszigetelt, frissen festett falak, gondozott kert és az éppen készülő kerítés gondos gazdát mutatnak.

A házigazda Pavol Gala szlovák származású, de jól beszél magyarul, így nyelvi nehézségeink nincsenek. „Kassán volt egy kisebb házam azt eladtam, de abból a pénzből ott csak bérházi lakást tudtam volna venni, nekem meg az nem kellett. A rokonaim Szinán élnek, tőlük hallottam, hogy a magyar oldalon olcsóbbak az ingatlanok, eljöttem hát, szétnéztem, és itt ragadtam. Rengeteget dolgoztunk a felújítással, és még nagyon sok a teendő, de úgy érzem, jó döntés volt ide költözni, jól érzem magam” – meséli dióhéjban az elmúlt egy év történetét vendéglátónk.
S, hogy ismeri-e azokat, akik – szlovák állampolgárként – hozzá hasonlóan itt vásároltak maguknak házat? Kiderül, eddig nemigen volt ideje az ismerkedésre, de most, hogy kevesebb a munka, fontolgatja a barátkozást. A polgármester mosolyogva teszi hozzá: ő is tervbe vette az ismerkedést. A faluban októberben tartják az elszármazottak napját, és szándékai szerint előbb-utóbb megrendezik majd az ide települtek ünnepét is. „Igaz, nem állandó lakosként, de az év egy jelentős részében ők is itt élnek, tagjai a közösségnek, meg kell ismernünk egymást” – mondja búcsúzóul.    

Abaújvár nem csodára vár

„Az Abaúj-hegyközi kistérségnek és a Sátoraljaújhelyi kistérségnek is jót tenne, ha szorosabbra fűznénk a kapcsolatot a szomszédos szlovák térséggel” – kezdi a beszélgetést Csuha Pál, Abaújvár polgármestere. Az alig több mint 300 lakosú falucska első embere, indoklásként a kenyheci ipari park munkahelykínálatát, a kassai repülőtér közelségét említi, és azt a tervet, hogy a határ másik oldalán aquapark megépítésében gondolkodnak. Ha ez megvalósul, a környék igazi turistaparadicsommá válik.

„A kenyheci polgármesterrel jó a kapcsolatunk, az ipari parkba egyre több multinacionális vállalat költözik be, és egyre nagyobb a munkaerőigény. Ezzel a lehetőséggel azonban eddig még nem nagyon éltünk mi magyarok, pedig állítólag a szakembereket jól megfizetik” – magyarázza. Az emberek – ismeretei szerint – a nyelvi nehézségek miatt nem mennek a határon túlra dolgozni, de úgy tudja, a munkaügyi központ hamarosan nyelvtanfolyammal igyekszik segíteni ezen a gondon. Persze a nagy kérdés az, találnak-e elegendő megfelelően képzett – képezhető – munkást ezen a vidéken? Sokat lendítene az ügyön a régen tervbe vett Hernád híd megépítése is, mert ezzel lerövidülnének a távolságok. A megoldás kulcsa az uniós pályázat, és a polgármesterek igyekeznek lobbizni a kedvező döntés érdekében.
„Nálunk már több mint húsz házat vásároltak meg szlovák állampolgárok, és van egy magyar származású vállalkozó, aki fejébe vette, hogy turistaközpontot varázsol Abaújvárból. Üdülőházak, étterem, panzió – ezekben gondolkodik. Egyébként nem csak nálunk, hanem Kékeden, Göncruszkán, Pányokon is sok határon túli vásárol ingatlant” – meséli Csuha Pál. Tapasztalatai szerint a gyönyörű környezet, az erdők, a dombok, a Hernád közelsége vonzza a nyugalomra vágyó vásárlókat hozzájuk.

A már említett, „turizmusban utazó” vállalkozó Frantisek Schmidt, vagyis Schmidt Ferenc szinte végszóra érkezik, és gyorsan hozzáteszi: a kiépített közművek is sokat nyomnak a latba. A szlovák oldalon ugyanis nem mindenütt épült ki a szennyvízhálózat, és sok helyen hiányzik a vezetékes víz is. Schmidt úr amolyan vérbeli vállalkozó, akinek Magyarországon több ajándéküzlete is van, és amikor eljött Abaújvárra, hogy ingatlant vegyen, beleszeretett a hangulatos kis községbe, és nem egyet, hanem tucatnyit vásárolt. Invitálására kocsiba ülünk, hogy megnézzük a portákat, és beszéljen terveiről. A hallottak nyomán egy üdülőfalu képe dereng fel előttünk, amelyet részben pályázatok segítségével kíván megvalósítani a vállalkozó. Mi lesz, ha nem nyer? Azt mondja az sem veszi el a kedvét, van saját tőkéje, de így egy kicsit hosszabb ideig tart majd az egész.

Kenyhec munkahelyet kínál

A magyar államhatártól mindössze 500 méterre terül el a kenyheci (Kechnec) ipari park. A betelepült multinacionális cégek a magyarországi munkavállalókat is várják.

Kenyhec, a Miskolc-Kassa főút mellett elterülő község virágkorát éli, épül, szépül, növekszik a lakossága. Amíg 1991-ben 734-en éltek itt, addig napjainkra ez a szám 1050-re emelkedett. Időközben a 32 százalékos munkanélküliséget is sikerült letörni 6 százalékosra. A község határában kialakított ipari parkba nemcsak várják a tőkeerős külföldi befektetőket, azok jönnek is szép számmal. A cégek jelenleg mintegy 3000 embernek adnak munkát, és folyamatosan keresik az új munkatársakat – a Magyarországról érkezőket is. Éppen ezért először arról kérdezzük a település polgármesterét, Konkoly Józsefet: mennyien dolgoznak náluk a magyar oldalról?
„Ketten vannak az egyik osztrák cégnél” – hangzik a megdöbbentő válasz. S miért is ilyen kevesen? „ Amíg Magyarországon a postás 80 ezer forintot visz a családnak havonta segélyként, nem biztos, hogy mindenkinek kedve van dolgozni. A szociálpolitikájukon kellene változtatni, ösztönözni kellene a munkavállalást. Ezt elmondom majd Szűcs Erika miniszterasszonynak is, akivel a közeljövőben találkozom. A másik, ami gondot okoz: itt esztergályosokra, hegesztőkre, gépészekre, marósokra van szükség – akkor a munkaügyi szervezetek ne küldjenek cukrászt és mezőgazdászt, mert nem tud bekapcsolódni a modern ipari termelésbe. Aztán azt híresztelik, hogy felesleges ide jönni, úgyse kell senki... Egyszóval ügyeskednek a hivatalnokok, aminek a kisember issza meg a levét!” – állítja az egyébként rendkívül agilis polgármester, aki 1990 óta áll a falu élén.

Konkoly József szerint a nyelvtudás hiánya sem akadály. „Mindegyik gyárban tudnak magyarul, angolul, németül. Nincs nyelvi probléma, ez is csak kifogás” - magyarázza. Ugyanakkor pozitív példaként említi hollóházi kollégáját, aki autóbusszal viszi majd Kenyhecre a munkavállalókat tárgyalni. A jobb megközelíthetőség érdekében szlovák oldalról már megépítették az utat a Hernádig, mint mondja a hídért lobbizás a magyar polgármesterek dolga, ő a szlovák kormánynál járja ki a határ és Kassa közti gyorsforgalmi út megépítését.