Európa-szerte óriásiak a különbségek a hallgatói tandíjak és ösztöndíjak között

A Bizottság Eurodyce hálózatának ma közzétett jelentése szerint Európában továbbra is jelentős eltérések mutatkoznak a hallgatói tandíjak, ösztöndíjak és hitelek összegei tekintetében. A 33 országra kiterjedő jelentésből kiderül, hogy a díjrendszerek – néhány említésre méltó kivétellel – egész Európában viszonylag stabilak maradtak. Németország az egyetlen ország, amelyik nemrégiben teljesen eltörölte a tandíjakat, noha csak 2007-ben vezette be azokat.

Észtország 2014-ben jelentősen módosította támogatási rendszerét, a tandíjakat a tanulmányi teljesítményhez igazította: kizárólag azoknak a hallgatóknak kell tandíjat fizetniük, akik nem teljesítik tanulmányi kötelezettségeiket (vagyis nem szerzik meg az egyes évekre előírt kreditpontokat). A tandíjakat más országokban, így a Cseh Köztársaságban, Spanyolországban, Horvátországban, Magyarországon, Ausztriában, Lengyelországban és Szlovákiában is a gyenge teljesítményhez kötik.

Európában a hallgatók az Egyesült Királyságban fizetik a legmagasabb tandíjakat, miután az ország 2012-ben átfogó reformot hajtott végre felsőoktatási rendszerében. A tandíjakat nem rögtön kell kifizetni, hanem azt követően, hogy a hallgató befejezte tanulmányait, és keresete egy bizonyos szintet elér – ez a modell egyedülálló Európában. Viszonylag magas tandíjakat kell fizetniük a hallgatóknak Írországban, Olaszországban, Lettországban, Litvániában, Magyarországon, Hollandiában és Szlovéniában.

„Európának sürgősen javítania kell a fiatalok felsőoktatáshoz való hozzáférését. Ezzel nem csupán esélyeiket növeljük jelentős mértékben a jobb állások megszerzésére, hanem gazdaságainkat is erősítjük, amelyeknek nagy szükségük van a tehetséges diplomások innovációjára és kreativitására” – nyilatkozta Andrula Vasziliu, az oktatásügyért, a kultúráért, a többnyelvűségért és az ifjúságpolitikáért felelős európai biztos. „Amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy tandíjakat vezetnek be, minden esetben gondoskodniuk kell olyan intézkedésekről – ideértve az ösztöndíjakat is – amelyek valamennyi hallgató, különösen pedig a hátrányos helyzetűek számára lehetővé teszik a felsőoktatáshoz való egyenlő hozzáférést.”

A nemzeti tandíj- és támogatási rendszerek az európai felsőoktatásban 2014/2015 című jelentés szerint jelentős különbségek mutatkoznak az államilag finanszírozott felsőoktatási intézményekben tandíjat fizető hallgatók száma tekintetében. Több országban, így Cipruson, Dániában, Németországban, Görögországban, Máltán, Finnországban, Svédországban, az Egyesült Királyságban (Skócia), Norvégiában és Törökországban tandíjmentesen tanulhatnak a diákok. Ezzel szemben kilenc országban (a Cseh Köztársaság, Hollandia, Portugália, Szlovákia, Egyesült Királyság (Anglia, Wales és Észak-Írország), Izland és Liechtenstein) az alapképzésben részt vevő valamennyi diák tandíjat fizet.

A legtöbb európai országban a hallgatóknak csupán egy kis része részesül ösztöndíjban. Kilenc országban valamennyi hallgató (Ciprus, Dánia, Málta, Finnország) vagy a hallgatók többsége (Luxemburg, Hollandia, Egyesült Királyság (Skócia), Svédország, Norvégia) ösztöndíjat kap. Izland az egyetlen ország, amely nem rendelkezik állami támogatási rendszerrel, noha jelenleg folynak erről megbeszélések.

35 oktatási rendszerben (néhány ország, pl. Belgium és az Egyesült Királyság többel is rendelkezik) az ösztöndíjat a pénzügyi helyzet alapján ítélik oda bizonyos hallgatóknak, vagy éppen valamennyiüknek (Dánia, Finnország és Svédország általános ösztöndíjat kínál a nappali tagozatos hallgatóknak, feltéve, hogy teljesítik a tanulmányi teljesítmény tekintetében előírt alapkövetelményeket); 23 rendszerben a tanulmányi teljesítményhez kötik a tandíjak összegét. Csaknem valamennyi rendszerben kombinálják a szükségletek szerint, illetve az eredmények alapján járó ösztöndíjakat.

Az állami hallgatói ösztöndíjak a jelentésben megvizsgált országok mintegy felénél központi szerepet játszanak a hallgatók támogatásában. Hasonlóképpen az országok közel felében a támogatások részben az általános családi helyzettől függenek, és azokat nem közvetlenül a diákoknak fizetik ki, hanem a szülők kapják adókedvezmények vagy családi támogatások formájában.

Háttér-információk
Az évente közzétett Eurodyce-jelentés összehasonlító áttekintést nyújt a hallgatói tandíj- és támogatási rendszerekre vonatkozóan (ösztöndíjak és diákhitelek). A jelentés 33 európai országra terjed ki (az uniós tagállamok, valamint Izland, Liechtenstein, Norvégia, Montenegró és Törökország).

Országspecifikus információkat is tartalmaz, többek között az alábbiakra vonatkozóan:

Az éves tandíjak összege (tanulmányi ciklusonként – alapképzés/mesterképzés, valamint részidős és nappali tagozatosok hallgatók esetében), illetve, hogy a nemzetközi hallgatók a tagállami/uniós hallgatók tandíjától eltérő tandíjakat fizetnek-e. A tandíj összegébe beleszámít a hallgatók által fizetendő minden más költség, így például a beiratkozási-, a felvételi-vagy a vizsgaköltségek is.
Ösztöndíj formájában nyújtott támogatások szükségletek szerint, illetve az eredmények alapján.

További három elem került felvételre azoknál az országoknál, ahol ezek az elemek meghatározóak a hallgatói támogatás szempontjából: hitelek (amennyiben létezik állami diákhitel-rendszer, és a hitelben részesülő hallgatók részaránya 5% felett van); a szülőknek nyújtott adókedvezmények és családi támogatások.

Az állami tandíj- és támogatási rendszereket érintő, tervezett reformok, amelyekről jelenleg folynak megbeszélések a nemzeti kormányokban.

Az Európai Bizottság által júniusban közzétett külön jelentés (lásd IP/14/709) rámutatott arra, hogy a tandíjak bevezetése révén általában növekszik a felsőoktatás számára rendelkezésre álló források összege, ugyanakkor a tandíjakból származó új bevételeket nem mindig olyan intézkedésekre fordítják, amelyek közvetlenül a diákok javát szolgálják, mint például további oktatók felvétele.

A jelentés arra is rámutatott, hogy a tandíjak összességében még az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú csoportokból származó hallgatók esetében sincsenek negatív hatással a felsőoktatásba jelentkezők számára, kivéve különlegesen kirívó esetekben. A tandíjak megemelése azonban azt eredményezheti, hogy az idősebb hallgatók közül kevesebben iratkoznak be. A jelentés hangsúlyozza, hogy az ösztöndíjak és/vagy hitelek jelentős szerepet játszanak abban, hogy egyensúlyozzák a tandíjaknak vagy a tandíj-emeléseknek a felsőoktatási intézményekbe való beiratkozásokra gyakorolt esetleges negatív következményeit, különösen a kiszolgáltatottabb csoportokból származó hallgatók esetében.

Eurydice
Az Európai Bizottság Eurydice hálózata tájékoztatást nyújt az európai oktatási rendszerekről és politikákról, illetve elemzi azokat. A hálózatot az EU Erasmus+ programjában részt vevő 36 országban (az uniós tagállamok, Bosznia-Hercegovina, Izland, Liechtenstein, Montenegró, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Norvégia, Szerbia és Törökország) található 40 nemzeti egység alkotja és az EU Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynöksége koordinálja és irányítja Brüsszelben. Az ügynökség szövegezi meg a tanulmányokat, és számos online adatbázist tart naprakészen.

A felsőoktatási programok első ciklusában tandíjat fizető hallgatók százalékos aránya (2014/15)

A felsőoktatási programok első ciklusában ösztöndíjban részesülő hallgatók százalékos aránya (2014/15)

Országspecifikus megjegyzés
Anglia, Wales és Észak-Írország esetében a rendelkezésre álló adatok azon, támogatásra jogosult kérelmezők arányát mutatja, akiket ösztöndíjban részesültek. Nem minden kérelmező iratkozik be hallgatóként.