Ezer éve barátságban

A hagyományok szerint ezer éven át egymásnak vetette a hátát a Kárpátok két oldalán élő két nép, s úgy vívta harcait, hol a tatárral, törökkel, hol a némettel, orosszal… Történelmi sorsunk is hasonló, hiszen mindkét szabadságszerető nép hasonló utat járt be és szolidáris volt a másikkal, sőt, ha tehette segített. Elég csupán arra utalni, hogy a török kiűzéséből kivette részét Sibienski János lengyel király és vitézei, a nagyságos fejedelem Lengyelországból tért haza, hogy a felkelők élére álljon, seregében voltak lengyelek is. A 48-49-es szabadságharc idején több ezer lengyel katona harcolt a magyarok oldalán olyan kiváló tisztek vezényletével, mint a már említett Józef Bem, akit annyira megszerettek honfitársaink, hogy Bem Józsefre magyarosították.

A lengyelek a legnagyobb királyaik közt tartják számon Báthory Istvánt (lengyelesen: Stefan Batory), ami nem is csoda, hiszen legyőzte Rettegett Iván orosz cárt. De nagy tiszteletben tartják Szent Kingát és Szent Hedviget is. Idősebb Antall József pedig már a közelmúlt jelképe, amikor Magyarország igaz barátként segítette a lengyel menekülteket, amit 56-ban viszonoztak északi barátaink. 

A barátság a magyar oldalon sajnos eléggé megkopott, de az unió tengerében újra kezdünk ráébredni, hogy milyen jó, ha vannak akik szimpatizálnak velünk. Borsod-Abaúj-Zemplén megyének és számos településnek is vannak lengyel partnerei.  Mint annyi mást, amit leromboltak, ősi barátságunkat is újjá kell építeni. Gondoljanak erre, s ne csak március 23-án!