Falkavezér - Menetpróba: Volkswagen Amarok 2.0 BiTDI 4Motion Highline

 
A farkasvári (Wolfsburg) autógyár szereti néha címerállatának nevét belerejteni produktumaiba. Így született a Lupo és most az Amarok is, mely az inuit (eszkimó népcsoport) mitológia hatalmas farkasa.
A VW nem titkoltan a világ legnagyobb autógyárává szeretne válni, ezért nem hagyhat kihasználatlanul piaci szegmenseket. Ezért aztán „teherbe esett”. A németek, mint oly sokszor, későn lépnek egy szegmensbe, hogy aztán alaposan tarolhassanak. Vagy akár Taro-lhassanak, merthogy emlékezhetünk a Taróra, a VW korábbi pickupjára (a Golf Caddy nem ér!). A németek egyszerűen átnevezték a Toyota Hiluxot és sajátjukként bocsátották piacra. Ezzel a Volkswagen belelátott, hogy miként is kell működnie egy ilyesfajta terméknek. A Toyota pozitív elpusztíthatatlansága adta az alapot, hogy az Amaroknak is ilyen robusztusnak kell lennie. A fejlesztés során a kezdeti alváz/futómű egységre a VW egyszerűen egy Hilux karosszériát biggyesztett, tehát a Toyota, mint vizsgált konkurens, továbbra is jelentős szerepet játszott. Mostanra viszont a Taro a múlté, az Amarok tiszta lappal indít, s egy jóval korszerűbb, presztízsét tekintve is megváltozott szegmensre áhítozik, ami kicsit sárdagasztó, kicsit pedig luxus.

Az új modell a VW tipikus design-nyelvezetét képviseli, miszerint nem TÚL feltűnő, nem túlrajzolt, de mégis korszerű, és minőségi. Az Amarok optikai üzenetét finom részletek, díszítések gazdagítják, s a fényszignatúra is mutatja, hogy itt nem a gumicsizma uralkodik. Konstrukciós elvét tekintve beáll konkurensei sorába, azaz létravázas/szeparált platós pickupok közé – ennek megfelelően a viselkedik is. De ne szaladjunk előre.

Az utastér is márkahűen letisztult. A fuvallatnyi krómdíszek ide is csempésznek emberközeli luxusérzetet, noha az anyagok a célszerű (kemény) kategóriából válogattattak. A más VW modellekből ismerős kezelőszervek, a multikormány, az erezetek és varrások azonban a kategória átlaga fölé helyezik az Amarok kabinjának hangulatát. Minden finoman kommunikál, így a minőségérzetünk folyamatosan erősödik.

Tesztautónkon a Szent Dagonya Ünnepének tiszteletére varacskos terepgumik feszültek, így nem kifejezetten a makadámon töltött utazási időt kommentálnám. Aszfalton jobban dalolt a profil, mint egy belevaló Lada Niváé, így a menetzajról alkotott véleményem iszapba fulladt. Nem volt persze így sem rossz, de mire kijártuk a futófelületből a sarat, vége lett a tesztútnak. Addig isteni öröm volt keresztben csúszni saját dzsuvánkon, és teleszórni agyagos fűcsomókkal a mögöttünk haladók szélvédőjét.

A nyers adatokat nézve, a VW kimerítően tanulmányozta ellenfeleit, hiszen a kocsi nemcsak fizikailag nagyobb, hanem nagyobb rakteret is kapott, mint konkurensei, és ha ez piaci vonzás, akkor először lehet egy kompakt pickup hátsó kerékdobjai közé keresztben beszuszakolni egy standard raklapot. Lesz belőle kiskabinos, nagykabinos, hátsókerekes, kapcsolható összkerekes, tekerős ablakos, full villanyos, heavy duty és lágyabb full time 4×4 is.

Úgy tűnik, hogy alapos munkát végeztek Wolfsburgban. Ismét volt idő élesíteni a fegyvereket, és az Amarok olyan termék lett, ami nagy bevételt fog generálni anyacégének, és a döntően ázsiai konkurencia veszteségeket lesz kénytelen elkönyvelni. Hogy a modell a Dakaron is jól teljesített, mint kísérőautó, mutatja, hogy tulajdonképpen elég kérges Amarok (sic!), lemosva viszont akár finom úri tenyér. Tényleg, nem is kötöttem bele sehol… De tudják mit? A hátfal stilisztikája a fronthoz és az összképhez képest jellegtelen. Na, megvolnánk…

Szilvásy Bence,  Fotók: Farkas Gábor

Adatok