Felragyogott a szabadság napja - A zsujtai születésű Karsa Ferenc nyomában

Azt is leírta az ügyvédi vizsga előtt álló sárospataki jurátus: hogy tört ki – Bécs és Pest után – '48. március 19-én a Bodrog-parti városban a forradalom, beszámolt arról, mi történt Kassán, hogy harcoltak Szikszónál, Aszalónál, Zsolcánál és így tovább, egészen Világosig, amíg „az önvédelem fegyverei le nem hanyatlottak”. Nemcsak a történelem tényeit kutató történészek hasznosíthatják a Szabadságharcos napló című kötetet, azoknak is érdemes olvasniuk, akiknek „csak” a jelenük miatt fontos a múlt.

Karsa Ferenc eredetileg nem a nyilvánosságnak szánta naplóját, csak feljegyezte mindazt, ami körülötte és vele történt 1848-ban és 1849-ben. Ennek ellenére mindjárt az első bejegyzésnél megszólítja képzeletbeli olvasóját. „Mert hát ne gondold édes barátom, a ki valaha ezeket a sorokat olvasni szerencsétlen leszel, hogy nekünk a Collégiumban, a forradalomról fogalmunk nem volt. Debizony volt.” Bemásolta naplójába a bátyjától, Karsa Endrétől 1848. március 19-én délelőtt kapott levelet is, melynek köszönhetően elérkezett hozzá, a pataki kollégiumba a forradalom híre.

„Az egész iskola felzajlott – emlékszik vissza a nap eseményeire Karsa Ferenc. – Délután több mint ezerre menő tanulóság, apraja nagyja – csoportba verődve, zajos tüntetéssel köszöntötte a szabadság felkelő napját. Nem ismertük akkor még Petőfi 'Talpra Magyar'-ját, hát a Szózat és Himnus tömegben eléneklése után, – a Marseillaise hangoztatása, puska, pisztoly durrogtatása közt jártuk be a város utcáit, no természetesen, a kétfejű sasok lerepültek sok idő óta megszállott kényelmes helyeikről, a magas tetejű kalapok is meghorpantak, a katonaság sárgafeketére festett sorompói pedig, a 3. huszárezred közönyös sőt talán helyeslő viselkedése mellett, a diák kályhák minden nemű fát megemésztő gyomrába került...”

Karsa Ferenc a szabadságharc több nagy csatájában is részt vett, többek között a tarcaliban, a bodrogkeresztúriban, a tokajiban, a tornaaljaiban, a kápolnaiban, a tápióbicskeiben, az egerfarmosiban, harcolt Komáromnál, és az első között jutott fel Buda várába. Az ő naplójának köszönhetően nagyon sok szabadságharcos katonát ismerhetünk meg. Naplójában tisztelettel, elismeréssel ír a szabadságharc talán legfiatalabb résztvevőjéről, a 12 évesen Tápióbicskénél elhunyt, nagykinizsi születésű bojtárfiúból lett hősről, Szabó Józsefről is.

A Zrínyi Kiadónál megjelent kötet szerkesztője, Bona Gábor a hitelességre törekedett, a kéziratban talált szöveg változatlan maradt, így vitatható megjegyzések, vélemények is olvashatók a könyvben. Az esetleges pontatlanságok, téves következtetések ellenére is rendkívül értékes olvasmány ez a napló, hiszen Karsa Ferenc ott volt, részt vett a harcokban, és ma is élvezhető stílusban, bölcs derűvel – alulnézetből – mutatja be a nagy történelmi eseményeket.

„Zászlóaljunk előőrsön maradt, az előőrs fedezte a Zsolca északi oldalán a Sajó híd közelében. Rémítő hideg éjszaka. A tüzek körül úgy forogtunk mint nyársra húzott libát forgatják abban a nevezetes preparációjában, melyen osztán világhírű jó eledellé válik. Alvásról szó se lehetett. Bakkancsainkat olyan közel toltuk a tűzhöz, hogy mielőtt lábainkal valami kis meleget közvetítettek volna már megégtek. Puska-csöveinken újnyi vastag jég, a tűz felől való oldalunkon három újnyi zúzmara. Be is hosszú éjszaka volt az. Ehhez még a hideg metsző szél, nem lévén semmi hó, éles porral, hamuval és füsttel fújta teli szemeinket. Szakál és bajusz összecsapzott eggyé forrt ölelkezéseikben, kétségbe esetten védték szájunkat nem annyira a hideg ellen, mint inkább a harapni való és a kortyantani való ellen.”
(1848. december 28.)