Fények

2007. április 1. (vasárnap) 12:56

( Jeney Edit jegyzete )Megváltoznak a színek, a nap fénye – és erőtlenül már a melege is – visszaragyog az aranyvessző, a nárcisz sárgájában. És a többi élénk, sápadt-, tojás-, arany-, narancs-, napsárgában.Amikor egészen kicsi lány voltam, egy napsütéses tavaszi délelőtt édesanyám az udvaron mosott valamit. Egyszer csak felemelte a kezét, és az ujjhegyétől éppen akkor elválni készülő vízcseppekre nézve azt mondta: „Nézd, milyen szépen játszik a fény! Olyan, mint maga az élet!” És elnevette magát. Én az egészből semmit nem értettem, de olyan furcsa, bizsergető érzés járta át a testemet, amit azóta sem felejtettem el. Hiszen minden tavasszal újra érzem… Megváltoznak a színek, a nap fénye – és erőtlenül már a melege is – visszaragyog az aranyvessző, a nárcisz sárgájában. És a többi élénk, sápadt-, tojás-, arany-, narancs-, napsárgában. A madarak másként csivitelnek, megváltozik a levegő illata, a gyermekek elkezdenek, vagy legalábbis megpróbálnak csavarogni, és mi felnőttek a lassan telő, szürke, depressziós tél után szívesen bújunk össze a párunkkal. S az egész általunk tapasztalt természeti világban, s a bensőnkben is világít a fény… „Én vagyok a világ világossága!” – mondta Jézus saját magáról még e földi életében. Bölcsen döntöttek a IV. század elején a niceai zsinat ősatyái, hogy a fényhez, a kiteljesedéshez kötötték Jézus Krisztus feltámadásának megünneplését. A tavaszhoz, mikor a megújulásról, az újjászületésről, a halálba vetett mag szárba szökkenéséről beszél minden. És a Hold járásától függ az időpont – a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap –, tudván azt, hogy a Hold a növekedés–elmúlás–megújulás ősi szimbóluma. Keresztyénként, (keresztényként) sokan hisszük, hogy a húsvét lényegét az átmenet adja a halál és a bűn sötétségéből az élet és a kegyelem világosságába. S akik az ünnepet az ősi kultikus jelképek (a gyermekeinknek adott húsvéti nyuszi a szaporaság jelképe, a tojás az életé, a fiúk locsolóvize az életerőé, a termékenységé) körében élik meg, örüljenek annak, hogy van családjuk, vannak barátaik, akiket meglátogathatnak, akiket vendégül láthatnak, és akik felé sugároztathatják a szeretet fényét. Mert a szeretet is fény, melengető sugarai vannak. Akik pedig el tudnak jutni a bárányhoz, mint az ártatlanság és az értünk kínhalált felvállaló Jézus jelképéhez, azok meg még ennél is jobban örülhetnek. Hiszen átélhetik és bizonyosságot szereznek a feltámadás, a húsvét misztériumáról. És vannak, akik a kilátástalanság, a szegénység, a süllyedés érzete vagy más egyéb gond, baj miatt örömtelenül várják az ünnepet. Nekik azt üzeni a tavasz, hogy mint pislákoló fényt őrizzék meg magukban a reményt.

Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza