Forradalmárok a Dudujka-völgyben

A Miskolci Egyetem Múzeumába és Levéltárába – a kevés fennmaradt hivatalos iraton kívül – is csak az 1990-es években kerültek be az első relikviák. Viszont más városokhoz, egyetemekhez képest nagyon gazdag az itteni gyűjtemény. Szendi Attila, a levéltár vezetője szeretné, ha minél hamarabb valóságosan – a múzeumban – és virtuálisan – a levéltár honlapján – is láthatóak lennének ezek a dokumentumok.

A Miskolci Egyetem 1956-os relikviái: a sajtosdoboztól a gyászjelentésig

– Nekünk viszonylag gazdag a fotógyűjteményünk – mondja Szendi Attila, a levéltár vezetője, és már mutatja is a számítógépre vitt, digitalizált képeket. – Beazonosíthatóak a helyszínek, követhetőek az események. Nagygyűlés október 25-én – az aula tetejéről készült a kép, az előtérben látszik a levert vörös csillag… Arcok a nagygyűlésről… A következő felvétel a városban készült: a diósgyőri munkások elé vonulnak az egyetemisták… Itt a fellobogózott Petőfi-szobor… Egyetemi hallgató fegyveres őrként az 1-es kollégium tetején… Szovjet páncélos az egyetemen… Ezen a képen a támadások, a légvédelmi gépágyú nyomai is látszanak…

– Amikor megtudták a hallgatók, hogy jönnek a szovjet csapatok, sok iratot, fegyvert megsemmisítettek, nehogy terhelő bizonyítékként felhasználhassák ellenük. A forradalom előtti időszak, az 1950-es évek diktatúrája miatt tisztában voltak azzal, hogy kegyetlen megtorlás következik, mégis elrejtettek egy-egy képet, karszalagot, jegyzőkönyvet… – folytatja a rendhagyó tárlatvezetést a történész–levéltáros. – Az egyik legérdekesebb történet, hogy a nagyelőadó neonjának armatúrájában rejtettek egy negatívcsíkot, és évtizedekig senki sem szólt ezekről a forradalom napjaiban készült felvételekről. Persze, ha jobban belegondolunk, nincs ebben meglepő, hiszen az 1989-ig nyilvánosan senki sem beszélt pozitívan az 1956-os forradalomról. Még akkor is érezhető volt ez az óvatosság, amikor a ’89-es változások után először hívta találkozóra, közös ünneplésre az egykori 56-os diákokat az egyetem.

– Az első összefoglaló írás az itteni egyetem forradalmi eseményeiről és következményeiről 1991-ben jelent meg – mutatja a TIB, a Történelmi Igazságtétel Bizottság gondozásában készült kötetet Szendi Attila. – A szerző, Ungváry Rudolf is leginkább csak a saját és volt diáktársainak az emlékeire hagyatkozhatott. Amikor az ötvenedik évfordulóra készültünk, mi is felkértük az egykori 56-os diákokat, írják meg visszaemlékezéseiket. Ezek segítségével készült el az Egyenes gerinccel című kötet. Ennek a felhívásnak is köszönhető, hogy előkerült néhány féltve őrzött tárgy. A 2006-ban rendezett jubileumi kiállításon be is mutattuk ezeket.

– Nagy adósságunk az egyetemi múzeum megújítása, bővítése – ismeri el Szendi Attila. – A most látható állandó kiállítás 1985-ben készült, így 56-ról még szó sem lehetett. Viszont a raktárban őrzünk olyan kincseket, mint például ez a nemzetiszín karszalag, vagy itt van a fémdoboz, amelyben amerikai segélyadományként ömlesztett sajt érkezett a magyar forradalmároknak. Különleges érték, hogy van hangfelvételünk is a diákparlamentről. Fennmaradtak kézzel írt jegyzőkönyvek, és a gyászjelentések, mert két hallgató is meghalt, amikor a bevonuló szovjet csapatok lőtték a kollégiumot. Talán sehol máshol nincs meg csak nálunk a Mi Egyetemünk ’56-os lapszáma, amelyet később megsemmisítettek, ki is hagyták a lapszámozásból. Mintha tudomást sem akartak volna venni arról, hogy itt forradalom volt!

–pg–

Megérte!

„Két hét szabadság mámora, több mint három évtized megtorlás, megalázás, ellehetetlenítés. A ma fiatal olvasója felteheti a kérdést: megérte? A választ csak akkor érthetjük meg, ha tudjuk, milyen érzés az erkölcsi győzelem a hazugság, az elnyomás felett.” Szendi Attila
(Részlet az Egyenes gerinccel – Forradalmárok a Dudujka-völgyben 1956 című kötet fülszövegéből)

Az 56-os felvételeket a Miskolci Egyetem Levéltárának archívumából kaptuk.