Fundamentumok

Az embernek vannak olyan identitást adó meghatározottságai, amelyek úgy hozzátapadnak, mint a saját bőre. Csak (külső vagy belső) erőszakkal változtatható meg, ami azért néhány kivételtől eltekintve finoman fogalmazva nem túl szerencsés dolog. (Én például nem akarom férfivá átoperáltatni magam, s az is igaz, hogy ha valaki a magyarságát – zsidóságát, németségét stb. – igyekszik megtagadni, akkor az a legtöbbször szerencsétlen, sajnálatra méltó öngyűlölővé válik.)

Ilyen önazonosságot képző erőt jelentenek a történelembe beágyazott, különböző egyházak is. Hiszen ezek sajátos gondolkodásmódot, egymástól eltérő kultúrát örökítettek át és erősítettek meg a családokon belül. Ennek megfelelően Arany János vagy Ady Endre költészete épp úgy elképzelhetetlen katolikus szerzőtől, mint ahogy Pilinszkyé vagy Babits Mihályé reformátustól. (Állítólag Antall József néhány mondat után mindenkiről meg tudta mondani, hogy az illető melyik vallási körben nőtt fel.) Persze beszélhetünk itt még az iskolaalapításokról is, például arról, hogy a Földes gimnázium elődje az erőszakos államosítás előttről két egyházi gimnázium volt. Az egyik a református Lévay, melynek gyökerei az 1560-as évekre tehetők. A másik jogelőd pedig a katolikus Fráter, melynek elődjét 1729-ben alapították a minoriták. Hadd említsek meg még az egyházi örökségeink széles palettájának teljesen más területéről egy kevésbé ismert tényt is: A ma oly sokat emlegetett hatalommegosztás elvének előzményeit kétségkívül Kálvinnál kell keresnünk.

Természetesen sokan vagyunk a mostani időkben is olyanok, akik saját vallásunknak nemcsak a kulturális bélyegét viseljük magunkon, hanem szeretjük is azt.

S miként a nemzeti jellegek elvesztése a lényegétől fosztaná meg Európát, éppúgy a magyarság is megszűnne önmaga lenni, ha a hagyományos vallási különbségek elmosódnának, akár azzal, hogy feloldódnak, vagy azzal, hogy az egymás közötti arányok valamelyik irányba lényegesen eltolódnak.

Ha valaki szemében érték a nemzet, akkor értékekként kell, hogy tekintse – legalább kulturális értelemben – a történelmi egyházakat is. Hiszen nemzetmegtartó erejük van. Erre a csíksomlyói búcsún kívül most csak egyetlen példát hozok. A Kárpát-medencei magyar reformátusságnak 2009 óta újra van közös egyházalkotmánya, vagyis intézményesült az összetartozás.

Természetesen előtte is (mint ahogy most is) a határon túl mindenütt magyar nyelven kapták a lelkigondozást és igemagyarázatot ezek a gyülekezetek. Vagyis e vallást sehol nem lehetett és nem lehet felhasználni eszközként a többségi nemzetbe való beolvasztásra.