Gál Halász Anna író - helyettünk is szól
2015. május 16. (szombat) 08:11Tavaly decemberre két új kötete is elkészült: az egyik – sorrendben a 15. – a Kelemen Didák atyáról szóló regénye, Az iskolák atyja, a másik – a 16. – a gyermektörténeteket tartalmazó Száll a hinta. Az idei ünnepi könyvhétre – várhatóan – elkészül a Kávé teraszon című novelláskötetének 2., átdolgozott kiadása, és folyamatban van a Mint az aszú című novelláskötetének 3. kiadása is.
– Mezőzomboron születtem, ott nőttem fel. A gyermekkori, ifjúkori élményeim a Tokaj-Hegyaljához
kötődnek. Nagy szeretettel gondolok vissza azokra a családszerető, szorgalmas emberekre, akik minden nehézség ellenére képesek voltak bizakodva, derűs humorral élni a mindennapokat, és szépen, méltósággal megünnepelni a kisebb-nagyobb közösségük jelentős eseményeit. Nagyon sok írásom ezekből a megélt élményekből táplálkozik. Ezért is szeretném, ha a Mint az aszú című kötetem harmadik kiadásának borítójára a disznókői 5 puttonyos aszú képe kerülne. De a többi novellámban, a gyerekeknek meséimben is ott van ez a vidék, az itteni emberek példája.
– A szüleimtől kapott keresztény nevelésnek, a hit erejének köszönhetően több vallásos témájú írásom is megjelent. Ha fogod a kezem címet kapta a máriapócsi könnyező Szűzanyát ábrázoló képpel kapcsolatos regényem, majd a sajópálfalai kegykép köré szőttem a Gyógyító könnyek című regény történéseit. A Kelem Didák minorita szerzetes atyát bemutató könyvem esetében is igyekeztem olvasmányos keretbe foglalni az templomépítő, iskolaalapító szerzetes életét. A napokban kaptam a hírt, hogy ezt a regényemet szeretnék dramatizálni, majd az ebből készült színpadi változatot színjátszókkal bemutatni. Így talán sikerül a mai fiatalok figyelmét is felhívni múltunk jelentős személyiségeire.
– A múlt nagyságai mellett a mindennapok is bőven adnak témát. Folyamatosan dolgozom egy asszonysorsokat bemutató kötet novelláin. Ezek mind megélt életek, de természetesen senkit sem szeretnék kibeszélni, tehát nem lesznek beazonosíthatók a személyek. De jelentéktelennek tűnő apróságok is foglalkoztatnak. Például a valahonnan eltűnik egy fasor, és hiába várjuk az új csemetéket. Vagy látok egy kóbor kutyát, amint felszáll a villamosra – talán elhagyta a gazdája, de nem tud segítséget kérni. Ezeknek az élőlényeknek is megvan a maguk története. Írásaimmal igyekszem helyettük is szólni. Azt hiszem, ez lesz a következő kötetem címe: Helyettük szólva…
(fg)