Gyerekszáj

2007. szeptember 4. (kedd) 12:10

(Jeney Edit jegyzete)A varázslatos iskolabuszban, meg az összes többi mesében sárga színű az iskolabusz! A valóságban mért nincs így? Ja, én nem is iskolabusszal, hanem volán-busszal járok át naponta az új sulimba! Olyannal, amilyennel mama is megy, mikor piacra viszi a tököt meg a szilvát. Anyu meg már megint aggodalmaskodik. Azt mondja, az idén bezárták az iskolát, mi lesz, ha jövőre meg a buszközlekedést szüntetik meg!? De anyutól már ezt megszoktuk. Ő mindig aggodalmaskodik. Azt szokta mondani, hogy vigyázz magadra drága csillagom. Mamának virágszálam, apunak „nafiam” vagyok, az államnak meg költségvetési tétel. Mégpedig úgy, hogy ha kevesen vagyunk egy osztályban, akkor én egy nagy ráfizetés vagyok. Én nem vagyok befektetés a jövőbe. Az autópálya, az igen, az befektetés a jövőbe. Meg a biztosítás. A disznó is az volt eddig, de keresztapu azt mondta, hogy most nem vesz választási malacokat, mert most már az sem éri meg. Ez a mi volán-buszunk mégis csak varázslatos. (Pedig nem is iskolabusz, és nem is olyan sárga, mint a mesében.) Ugyanis: ez emeli majd az oktatásom színvonalát! Azt mondták a tévében, hogy azért is kell változás, hogy emelkedjék az oktatás színvonala. Hát a régi iskolámban is volt számítógép. Nyelvi labor, meg digitális tábla vagy micsoda…, az meg az újban sincs. Krétával meg itt is, ott is spórolni kellett, a vakolat is mindkét helyen jön lefelé. Úgyhogy a minőséget most a buszozás emeli. Meg az, hogy többen járunk egy osztályba. Meg, hogy a délutáni, rendkívüli iskolai elfoglaltságokon mi, bejárók nem veszünk részt, helyette buszozunk haza. A régi tanító nénim most nem dolgozik. Nincs kit tanítania. Vállalna ő másfajta munkát is, de lehet, hogy nem sikerül, mert öregecskedő néniknek nehéz elhelyezkedniük. Árulnák a házukat, szép ház, emelete is van, de nem lesz rá vevő. Nem akar ideköltözni senki. De ha sikerülne eladniuk, az árából legfeljebb WC-re futná a városban. Meg még talán egy előszobára. De még egy félszobára már nem. Anyu még tavaly azt mondta, hogy tanuljál, mert csak így boldogulsz. Most meg már azt mondja, hogy így se fog boldogulni ez a gyerek. Hiába jófejű, nem lesz annyi pénzünk, hogy egyetemen is tudjuk majd taníttatni. Apu rámordult, hogy ne beszélj hülyeségeket, pláne ne a gyerek előtt. Meg azt is mondta, hogy majd csak lesz valahogy. Egy bácsi, aki híres – na nem annyira, mint Majka vagy Győzike –, azt mondta a tévében, hogy nem lenne tisztességes, ha az ő gyerekét az állam az egyszerű szakmunkásoknak az adójából taníttatná az egyetemen. Ezért kell a tandíj. Apu szerint ez a duma azt jelenti, hogy nem akarják, hogy a bácsi adójából az egyszerű szakmunkás fia, meg a nagycsaládosok gyerekei tanuljanak tovább az egyetemen. Meg azt is mondta, hogy ugyan már, nem eszik azt a kását olyan forrón! Még akkor se, ha Pesten főzik ki. Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza