Gyermekhétköznapok

A modern társadalmakban vált csak igazán érvényessé ezen ősi kínai mondás igazsága. A szülők úgy fektetnek be gyermekeikbe, hogy túlnyomó többségükben abból anyagi hasznot ők egyáltalán nem, hanem a gyereken kívül csakis a jövő társadalma húz. Éppen ezért kevés annál sikeresebb vállalkozása lehet az államnak, mint hogy nagyobb arányban beszáll e számára nyereséget hozó befektetésbe. Ehelyett viszont, miközben az állam anyagilag hátrál kifelé az oktatásból, szerkezeti változtatásokban – a szülők igényeinek semmibe vételével – akaratát egyre inkább rákényszeríti az önkormányzatokra. A normatív támogatás megváltoztatásával, pénzügyi diktátummal szorítja rá az önkormányzatokat kisiskoláik, tagiskoláik bezárására, összevonására. S ez főként az aprófalvas térségeket érinti. De ugyan kinek fáj például az Encs környéki Pere békésen egymás mellett élő cigány és magyar szülőin és azok gyermekein kívül az, hogy a következő tanévben lakat kerül a nem rég milliókért felújított alsó tagozatos iskolájukra? Az oktatáson kívül a gyermekbe való befektetés másik fontos területe az egészségügy.

A 2005- ben elfogadott csecsemő- és gyermekegészségügyi kormányprogram címe – „Közös kincsünk a gyermek” – is rávilágít erre. Az ebben felvázolt koncepciónak sincs túl sok hibája, csak annyi, hogy a megvalósítása valahogy nem akar öszszejönni. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy például kórházigazgatók és a Csecsemő- és Gyermekgyógyász Szakmai Kollégium is követelték: ugyan hajtsák már végre a programot, s ne történjen forráskivonás a csecsemő- és gyermek-egészségügyi alrendszerből. Mi végül is akár elégedettek is lehetnénk az egészségügy gyermekeket érintő változásaival!

Hiszen megyénkben nem zártak be gyermekosztályokat… „Csak” az ellátási körzethatárokat változtatták meg úgy, hogy a mentők néha azt sem tudják, hova vigyék a kis beteget. A 26-40 gyermekágyas sátoraljaújhelyi és ózdi kórházhoz gyakorlatilag annyi ellátandó települést rendeltek, mint a Miskolcon lévő megyei kórház 308 ágyas gyermekegészségügyi központjához. S vannak olyan speciális (pl. gyermekneurológiai) betegségek, amelyeket eddig a megyében láttak el, hiszen megvolt, és megvan hozzá a szakembergárda és műszerezettség, most pedig Pestig kell a gyermekeket utaztatni, hogy a klinikára befeküdjenek. Ha van egyáltalán hely ott a számukra…