Gyökereink

Az akkori lobogás már rég’ kihunyt bennem, parazsa sem maradt… S rájöttem arra is, hogy nagyon is bölcsen döntöttek Antall Józsefék. Hiszen nagyon kell már nekünk végre valami olyan, amire sikerként és hosszú távú eredményként tekinthetünk vissza! Ami talán tompítja össznépi lúzer-érzésünket is. Szóval kell, egyre jobban kell nekünk államalapító szent királyunk, aki hosszú időre biztosította, hogy a magyar nép nyugodtan és békében éljen, építkezzen Kárpát-hazában…

Ha pedig valaki most elhúzza a száját, és úgy véli: idejét múlt, nagyon nem trendi a múlttal való foglalkozás, annak tisztelettel ajánlom, ossza meg ezen gondolatait egy amerikai farmerrel is, lehetőleg közvetlenül a legnagyobb tradícionális ünnepük, a hálaadás napja előtt. S hogy a „gyökértudat” erősítése nemcsak a lelket emeli, hanem védelmet ad támadások, sőt manipulálások ellen is, azt érdemes Illyés Gyulától megtanulnunk. Amikor Rákosiék a Himnusz átírására akarták felkérni, akkor jegyezte meg: „A szél kihívására a fa gyökereivel válaszol”. (Nem véletlen az sem, hogy a diktatúrák vagy kisajátítani, vagy eltörölni akarják az ősi jelképeket.) Eleink múlthoz való viszonyát követhetjük nyomon a történelmi Magyarországon a helységnévadásokban is. Szent István nevét megyénkben is két település (Szentistván és Szentistvánbaksa) viseli büszkén. Róla nevezték el a múlt század elején felfedezett Lillafüredi cseppkőbarlangot is. 2000-ben egy-egy millenniumizászló-átadási ünnepségen pedig megyeszerte megtapasztaltam magam is, hogy nem halt ki e tisztelet.

Minden bizonnyal augusztus 20-án jó néhány településen elhangzik még a honszerző Árpád vezér neve is, hiszen az idén emlékezünk halálának 1100. évfordulójára. S ne feledkezzünk meg a 800 éve Sárospatakon született Árpád-házi Szent Erzsébetről sem. A szentté avatás a középkorban a legnagyobb elismerés volt. Több volt az, mint ma öt Nobel-díj meg tíz Oscar együttesen… Épp ezért nem csak a hívő, de az ateista magyar ember is büszke lehet(ne) arra, hogy a mi ősi uralkodó dinasztiánkból, az Árpád-házból való a keresztyén világ legtöbb királyi származású szentje. A ma sikereket elérő, közel, s távol élő népek példája is azt igazolja, hogy a gyökértudat védelmet nyújt, öntartást ad, s akkumulátorként működik a túléléshez, az összefogáshoz, és a modern élet diktálta cselekvéshez is.