Hűsítő havasok hullámain

Magyarországról utazva a hegység kapuja Nagyvárad, Szent László és Ady Endre városa, amelyet fénykorában Körös-parti Párizsként emlegettek. A pazar belvárost mára paneltenger vette kerül, s a szinte tiszta magyar lakosságból háromnegyedében román lett… A Kálvária-hegy hűen tükrözi a város történetét. Az egykori szép házak még megvannak, a stációk egy része eltűnt, a kápolnát pedig rég lebontották, a helyén egy panoráma étterem áll, a Ciuperca (Gomba), amely manapság az egyik román párt híveinek törzshelye. Tiszta időben belátni innen az egész várost, a híres székesegyháztól a várig. 

A helyi magyar napilapot, a Bihari Naplót lapozva kiderül, hogy  a helyi magyarok mostanában éppen a közterületek elnevezésének románosítása ellen háborognak a leginkább. Miskolchoz kapcsolódó érdekesség, hogy Nagyváradon számon tartják polgármesterünket. Dr. Kriza Ákost a közelmúlt két lapszámában is említettek helyi, magyar kulturális eseményekkel kapcsolatban.

A megszokott Király-hágó, Kalotaszeg, a Kolozsvárhoz közeli Gyalui-havasok útvonal helyett érdemes megismerkedni a hegység déli oldalával, a Padis- fennsíkkal. Bár az út Félix-fürdőtől vagy 20 km-en át felér egy kalandtúrával, éppen kátyúznak, viszont Belényes (Belis) után mindenkit kárpótol a látvány. A fenséges hegyek szélén Vaskőfalva (Pietroasa) az utolsó lakott település. Magyart erre felé már csak mutatóban találni. Az említett községben a hozzácsatolt tanyákkal együtt mintegy 3200-an élnek, ebből egy család, 3 fő vallja magát magyarnak. A Boga-patak völgyében, 10 km-el feljebb Lillafüredhez hasonló üdülőtelep épült, csak kétszer akkora hegyek veszik körbe. Nos itt meglepetésünkre elég sok a magyar tulajdonos, főleg nagyváradiak, akik nyaralni járnak ide, illetve jó érzékkel kiadják a hegyekbe érkező magyaroknak.

Egy kis román nyelvlecke nem árt a tájékozódáshoz a hegyek közt, azonban az említett váradiaknak köszönhetően magyarul is el lehet nagyjából boldogulni, sőt néhány román is töri a nyelvet. Az idegenforgalom, s a vele járó pénz nagy úr… a magyar turista pénze pedig jó pénz, lévén a belföldieken kívül máshonnan nem érkeznek ide nagyobb számban látogatók. Az egész nyaralás alatt egy szerb terepjárós konvojt láttunk.

Bogán újabb meglepetés ért minket. Azon túl, hogy váradi magyarok voltak a házigazdák, a nyolcvan felé közeledő Kopácsy István és neje Zsuzsanna, a bemutatkozást követően kiderült, hogy István miskolci származású! Édesapja 1930-ban költözött át Nagyváradra, egy jobb élet reményében. A három szintes nyaralót pedig saját kezével építette fel, cirka 30 év alatt. A követ és a homokot a kert végében futó patak adta, csak a többit kellett hozni, akkor még szinte járhatatlan hegyi utakon.

Innen egy nem mindennapi szerpentinen lehet feljutni a fennsíkra. A frissen aszfaltozott burkolat ellenére nem árt, ha a pilótának van hegyi tapasztalata, s kellő szerénységgel kezeli saját és autója képességeit. Fent a havasi legelőkön túrázva összefuthatunk birka nyájakkal, tehén csordákkal, s csak úgy szabadon barangoló, félig vad lovakkal. Ez már a mócok, a hegyipásztorok birodalma, ahol az idegeneknek is illik köszönni. A karsztvidéken számos barlang található, amelyek közül az Eszkimót ajánljuk a látogatók figyelmébe. A név nem véletlen, egy nem mindennapi jégbarlangot rejt. A románok saját nyelvükön a pokol kapujának nevezik, nem véletlenül…

Néhány kilométerrel arrább van a Csodavár, amely egy sziklakatlan. Gyakorlatilag függőleges sziklafalak veszik körbe, egy leszakadásnál lehet bemenni a közepére, a meredek leküzdésében rögzített drótkötél segít. Itt látható az egész Padis jelképeként is gyakran mutogatott templombejáratra hasonlótó barlangszáj, amelyen át egy dolinába jutunk (csak tapasztalt túrázok menjenek le!). Újabb néhány kilométer, s nagy virágos, havasi mezőre  jutunk, majd a Galbena köközbe, ahol a vadnyugatot idéző kanyonban tör magának utat a sárga hordalékról nevét kapó patak, amely olvadáskor, nagy esőzésekkor dübörgő folyóként rohan a kövek közt, vízeséseken át Vaskőfalva felé.

Érdemes bejárni a Boga-völgyét, itt található a Schmidt-vízesés, a Boga Amfiteátrum, s fölötte a Varasó-havas, ahonnan belátni gyakorlatilag az egész Padist, s a környező hegyvidéket. A legromantikusabb kalandok közé sorolható a Szamosbazár. Nem véletlen, hogy ezt a vidéket a táj szépsége miatt sokan csak elveszett világként emlegetik, ahol medve, farkas és hiúz, szarvas és zerge is él. A szinte érintetlen vadon mindössze 300 km-re van Miskolctól…