Hajrá Bence! Hajrá Akeem!

Csakis a becsületes, sportszerű, férfias küzdelem fogadható el a pályán és a lelátón egyaránt.

Ez az érdeke a két klubnak, a magyar focinak.

„A régi szép időkben” a ’70-es évek végén, ’80-as évek elején igazi rangadók voltak a DVTK-FTC meccsek, amint az a nagykönyvben meg van írva: a pályán az „aranycsapat” Salamonnal, Tatárral, Borostyánnal, a másikon pedig Ebedli, Nyilasi, Szokolai… olyan időben, amikor még nem volt kérdéses, hogy a magyar válogatott résztvevője a világbajnokságnak.

Ennek megfelelően természetesen táblás ház, 20-25 ezer szurkoló előtt zajlottak a derbik. Szurkolók, s nem nézők előtt, mivel mind a két tábor arról volt híres, hogy végig szurkolta a 90 percet.  Nem voltak komolyabb balhék, trágárságok, a táborok saját csapatukat hajtották, az ellenfél felé legfeljebb némi zrikát engedtek meg, a játékvezetőket se anyázták, maximum „hülye volt”. Piedone termetű rendezők nélkül se akartak a pályára befutni, vagy a vendégekkel verekedni, sőt külön vendégjegy se volt, mindenki oda ment, ahová tartozónak érezte magát... Bár csak olyan focink lenne most is, bár csak annyi néző és olyan hangulat a stadionban!

Nem kétséges, hogy a Fradi gyengélkedése ellenére telt ház lesz Diósgyőrben! A hazai mellett a vendég szektorok is teljesen meg fognak telni, s magyar pályán ritkán tapasztalható hangorkán köszönti majd a csapatokat. Reméljük, hogy az emlegetett idők színvonalát megidéző szinten játszanak majd Futácséknak, Bödéék! S reméljük a szurkolók is kitesznek magukért. A kort idéző sportszerűséggel! A másik tábor sem ellenség, hiszen mennyivel hangulatosabb egy DVTK-Ferencváros mérkőzés mint az MTK-val, vagy a Pápával játszani…

A viszony nem a legjobb, de kéretik nem elfelejteni, hogy Rakaczki Bence érdekében a Ferencváros is megmozdult. Sportszerű gesztus volt a csapat, a közönség részéről. Bencének most is szüksége van a támogatásra. Akárcsak a ferencvárosi Akeem Adams számára. Két fiatal sportember, akik az életükért küzdenek. Hajrá Bence! Hajrá Akeem! Szurkoljunk sportszerűen, mint az „antik időkben”, mikor Borostyán „Misike” varázsolt, és Nyilasi „Tibi” bólintot.  Mindenkinek meg van a maga felelőssége, játékosnak, vezetőnek, rendezőnek, szurkolónak.

Hajrá Bence! Hajrá Akeem! Hajrá magyar foci!