Harminchét év egyetlen munkahelyen, Igazgatóból nyugdíjas kutató

Dr. habil. Veres László, a miskolci Herman Ottó Múzeum és ezzel együtt a megyei múzeumi szervezet igazgatója kétévtizedes intézményvezetőség után nyugdíjba vonul.  

- Az elmúlt évtizedekben neve, személye összefonódott a múzeummal…

- Ritka madár vagyok manapság, hűséges típus, harminchét évet dolgoztam egyetlen munkahelyen! Fiatalon, 1979-től vezető lehettem. Amikor elődöm, Szabadfalvi igazgató úr 1989-ben nyugdíjba ment, megbíztak, majd 1991 áprilisától kinevezett igazgató vagyok. Tulajdonképpen Magyarország első választott igazgatója vagyok és a negyedik vezetői ciklusomat töltöm, amely jövő áprilisig szól, de idén, év végén töltöm be a 60-at és nyugdíjba megyek.

- Ezek szerint sokakkal ellentétben nem kapaszkodik a bársonyszékbe.

- A magyar múzeumügy nem az elképzeléseim szerint alakult, sosem tetszett, hogy át kell venni a művelődési házak szerepét. A közművelődési tevékenységre komolyabb pénz volt, mint a szakmára. A megye mindig támogatta az intézményt, de szegény a megye, örültünk, ha ebből a bért, fenntartást ki tudtuk fizetni. Mezőkövesd az egyetlen város, amely fenntartja a múzeum épületét. Szakmai munkára jóformán csak pályázati úton lehet pénzt szerezni. Úgy gondoltam, hogy jobban járok, ha a hátra lévő éveket a tudományos életnek szentelem…

- A nehézségek ellenére szép eredményeket értek el.

- Utolsó nagy durranásként saját pénzből modernizáltuk a raktárbázist. A TVK-nak és az ÉMÁSZ-nak köszönhetően elkezdtük a digitalizálást. Idegenforgalomhoz kapcsolódó nagy fejlesztések indulnak, mint a Pannon-tenger kiállítási szárny, Rudabánya, Tokaj, Pácin intézmény felújítása…

- Nyugdíjasként mit fog kutatni, mivel tölti majd szabadidejét?

- Könyvet írok, szakmai konferenciákon veszek részt, egyetemen oktatok, több település megkeresett, hogy készítsem el a monográfiájukat… A történeti Magyarország kőedénygyártása, Tokaj-Hegyalja korai szőlő rendtartása, egy gömöri 48-as huszár naplója foglalkoztat. Szabadidőmben szívesen horgászok, van egy régi parasztházunk, ott foglalatoskodok és  Erdély nagy imádója vagyok, nincs olyan része, ahol ne jártam volna…