Három igen a magyar igazság!

Gyurcsány Ferenc, Kóka János, Horváth Ágnes nem fizetnek TBjárulékot! Mert ha fizetnének, akkor nem kampányolhatnának azzal az ócskán trükkös szöveggel, hogy „a vizitdíj és a kórházi napidíj arról szól, hogy semmi sincs ingyen”! Ha fizetnének, akkor tudnák, hogy ma sem ingyenes az egészségügy az egyén számára. Tudnák, hogy egész szép kis summát – milliókat – fizetünk be mi és a munkáltatónk az aktív életszakaszunk alatt a TB-kasszába!

Ha meg netán ők is fizetik azt a bizonyos járulékot, akkor kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy hülyéknek néznek bennünket, és hazudnak. Már megint. Mégpedig dübörögve. Úgy, mint a 2006-os kampányban, amikor az azóta jobblétre szenderült pannon pumáról beszéltek. És a 2002-es kampányban, amikor a 23 millió románnal riogattak bennünket. És a 2003-as kampányban, amikor azt mondták, hogy majd akár Bécsben is nyithatunk cukrászdát…

Talán ma már óvatosabbak vagyunk. Belátjuk azt is, hogy a sokunk számára nem is nagy összeget jelentő napidíj és a vizitdíj csak a kezdet. És ha ezt hagyjuk, akkor jön a többi. Mint ahogy már itt is van a nyakunkon: az egészségbiztosítás részleges privatizálása, a szolidaritás elven működő, nemzeti kockázatközösségen alapuló egységes és kiszámítható egészségügyi ellátás szétverése, majd a szolgáltatások körének csökkentése… Nos, ennek, és nem a „semmi sincs ingyen” közhelynek vált a szimbólumává a napidíj és a vizitdíj!

De nem csak e két egészségügyi sarc, hanem a tandíj is a társadalmi szolidaritás szétveréséről szól. „Ugyan minek fizetik az én adómból más gyerekének, unokájának a taníttatását! Fizessék meg a szülei, ha már orvost meg mérnök urat akarnak faragni a fiúkból” Épp erre a mentalitásra dresszíroz rá az SZDSZ. Érdekes módon, mikor a haverok kapnak állami megrendeléseket, nem jut az eszükbe ez az érvelés. Csak akkor operálnak az effajta irigység felkeltésével, mikor a vidéki Pisti gyerek akar egy kicsit feljebb törni! Itt távol Pesttől elgondolkodhatnának már a magunkfajták arról is: ugyan kiknek jó az, ha az alapján dől el a leendő értelmiség összetétele, hogy ki tudja megfizetni a tanulmányait?

Napidíj, vizitdíj és tandíj… Engem most egyáltalán nem érdekel, hogy melyik párt kampányol az eltörlése mellett, és melyik akarja megtartani e sajátos adófajtákat. Ugyanis ezek nem a pártoknak, hanem nekem, a szeretteimnek, a hozzám hasonló cipőben járóknak, a magyar társadalom döntő többségének a személyes ügye. Hát ezért fogok három igennel szavazni a március 9-i népszavazáson.