Haszonná privatizálandó közbajaink

„Az állam rossz gazda!” – no, ezt a lózungot ma már kevésbé kajáljuk be, mint mondjuk 10-17 évvel ezelőtt. A Szlovákiában gyártott magyar konyakos meggyet
emlékeztető bogyóként eszegetve gyorsan számba vehetjük, hogy mely cégek, mely hazai márkák „elmagánosításának” volt a piacvásárlás a célja és a következménye…
Végiggondolhatjuk azt is, hogy a magyar közszolgáltatások többségét külföldi állami – és nem magán! – cégek vásárolták meg. Aztán az állam egyre kisebb szerepet vállalt a villamosenergia-ipar alakításában, és szinte látványosan vonult ki abból. És ha növekszik az áram ára – márpedig növekszik –, hát jövőre már látványosan széttárhatja a gazdasági miniszter a karját, és mutogathat a szolgáltató cégekre…
Szóval ma már nem csak közgazdasági és ideológiai hiteink lehetnek a magánosítással kapcsolatban, hanem gyakorlati, háziasszonyi tapasztalataink is.
S itt van most az utolsó, nagy, még megmaradt közvagyon… Miután a kormány mintegy 250 milliárd forintot kivett, kivesz az egészségügyi szektorból, a szakértők becslése szerint a vagyon új kezelői 60-80, esetleg 100-150 milliárdért férkőznek majd hozzá a jövő évi költségvetés 1100 milliárdos egészségbiztosítási részéhez. (Mi tagadás, ez nagy kísértés lehet…) Jöhet a közjó-szemlélettel ellentétes piaci érdekeltség, a kemény profi tigény. Rácz Jenő, az előző Gyurcsány-kormány egészségügyi minisztere egy fórumon a következő példával jellemezte a mára kialakult helyzetet: „Amikor az angol légierő legyőzte a hitleri Luftwaffét, Churchill kimondta: Ily keveseknek ilyen sokat a történelemben még nem köszönhettek. Nos, a mai helyzetre vonatkoztatva mit mondhatnék én, mint azt, hogy Magyarországon ilyen kevesek, ilyen sokaknak még ennyi problémát soha nem okoztak”. Nagy Kálmán borsodi országgyűlési képviselő pedig a parlamenti felszólalásában az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tanulmányából idézett „Az egészségi alapok privatizációja negatívan befolyásolja a szolidaritást, csökkenti a hátrányos helyzetűek hozzáférését, és rontja az egészségügyi rendszer teljesítőképességét.”
Nem csoda hát, hogy felmérések szerint a magyar lakosok többsége támogatta azt a november 21-i általános sztrájkot és szolidaritási napot, amely többek között éppen az egészségbiztosítás szétcincálása és privatizációjának indítása ellen folyt. Nem ideológiai és nem is párt alapon – bár egyesek ezt akarták ráhúzni –, hanem tisztán kőkemény össznépi érdekből. Szakszervezetek, civil szervezetek fognak össze, jobb- és baloldali értelmiségiek szólalnak meg. Mindez figyelmen kívül hagyható a döntéshozásban!?