Hol sírjaik domborulnak

A Nagy Háborúban sok milliós hadseregek feszültek egymásnak. Az első igazi világháború következtében országok tűntek el és születtek újak. Mi, az Osztrák-Magyar Monarchia a vesztesek oldalára kerültünk, s mint a rómaiak óta tudjuk, jaj a legyőzötteknek. A háborút és a békét ugyan elvesztettük, de megnyertük 1915-ben a gorlicei csatát, amely jelentősége abban áll, hogy sikerült az oroszok magyarországi bevonulását megakadályozni. A két évtizeddel később történtek fényében ez nagy szenvedéstől mentette meg a hazát. A hősökre, köztük a miskolci bakák ezreire emlékezett a VHBSZ delegációja Lengyelországban.

A háromnapos zarándokút keretében több katonai temetőt is meglátogattak, fejet hajtottak a honvédek előtt, részt vettek a hősökért bemutatott római katolikus szentmisén, illetve ellátogattak a gorlicei világháborús múzeumba is. A magyar-lengyel viszony az utóbbi időben érezhetően megromlott, pont az oroszokhoz való viszonyulás miatt. A diplomáciai mosolyszünet ellenére ritkán tapasztalható barátsággal fogadták az oroszok fölötti diadalt megemlékezőket. A város tele volt nagykövetekkel, konzulokkal, hivatalos delegációkkal, az alpolgármester mégis időt szakított arra, hogy köszöntse a honvéd hagyományőrzőket, Krzysztof Zagórski képviselő pedig minden eseményen személyesen kalauzolta a borsodi vendégeket. Tekintettel az egykoron a gulágon raboskodó,  jelenleg 90 illetve 86 éves bózsvai Iván Jánosra és az alsózsolcai Plósz Mihályra még a gépjárművek elől lezárt övezetekbe is beengedték a rendőrök a magyarok buszát…  Ilyen az, ha a külföldi látogatót vendégként kezeli a hatóság.

A hivatalos megemlékezést pénteken a 91. számú háborús temetőben tartották, ahol több száz katona, köztük számos honvéd nyugszik. A korábbi időkkel ellentétben a rendezvényt Gyurcsik Iván rendkívüli és meghatalmazott nagykövet vezetésével a magyar diplomácia is az eseményhez illő szinten képviselte. Ausztriát és Németországot katonazenekar is képviselte, hazánkat nem, így a házigazdáé játszotta el a Himnuszt. Biztos sokat gyakorolhatták, mert nem magyaroktól ritkán hallani ilyen magas színvonalú előadását. A lengyel hadsereg díszszázada sortűzzel tisztelgett a hősök emléke előtt. A történelmi egyházak – köztük az ortodox is! – képviselői imádkoztak a lelki üdvükért. Az ünnepség koszorúzással zárult, amely keretében a magyar nagykövetség és a Feledy Péter titkár által vezetett VHBSZ megyei delegáció mellett több magyar város, szervezet is elhelyezte a megemlékezés virágait.

Szombat reggel az óriási méretű gorlicei bazilikában emlékmisét tartottak. Az eseményre a templom teljesen megtelt.  Sőt, amint a hivatalos vendégek távoztak helycsere történt, újabb szentmisét tartottak, amelyre a folyamatosan csepegő eső ellenére újra megtelt a bazilika. Szombat délelőtt volt, a boltok nyitva… Ez Mária országa, Lengyelország. Ezt a lelki erőt Európában nagyon kevés helyen érezni.

Jozef Pilsudski marsall emléktáblájának a felavatásán a lengyelek mellett magyarok is részt vettek. Ebéd után fél Gorlice és a környező települések lakossága útra kelt a közeli hegyekbe, ahol hagyományőrző csoportok részvételével hadijáték keretében elevenítették fel az egykori csatát. A lengyelek igen csak kitettek magukért, a szembenálló feleket százas nagyságrendű korhű felszerelésű „katona” jelenítette meg, még lovas kozákok és nyalka huszárok is voltak, sőt egy – valószínűleg replika – két fedeles első világháborús repülőgép is elhúzott többször mélyrepülésben a szögesdrótakadályokkal, lövészárkokkal tagolt csatatér fölött. A bemutató végén hangos tapssal ünnepelték a lengyelek az orosz hadsereg vereségét. A magyarok vitézségét most viszont nem hangsúlyozták, mint tették azt például december elején Limanowában…