Húsvét - a hozzá kötődő szokásokkal

Az időtartamban sokat módosított ünnep terjedelmét X. Pius pápa zsugorította a legrövidebbre, amikor a húsvét második napját is törölte a katolikus hívek számára kötelező ünnepek sorából - 1911-ben.

A bevezető után megjegyzendő, hogy a népszokások gyakran keverednek, helyesebben igazodnak az egyházi szokásokhoz, ám azt gondolom, a húsvét körüli vallási történetet nem feltétlenül szükséges itt felidézni. Már csak azért sem, mert mozgó ünnepről van szó, tehát a március végéhez köthető népszokások nem azonosak az április végiekkel, márpedig húsvét lehet ekkor is, akkor is, alább majd láthatjuk. Másrészt a bibliai események sem mindenütt világosak, gondoljunk Júdásra, az utóbbi időkben mennyire megváltoztak a személyéről, cselekedeteiről szóló nézetek… Azonban nem lehet elmenni – abszolúte - az Újszövetség négy evangélistájának írásai mellett, tehát ha érintőlegesen is, de elkerülhetetlen az, hogy ne említsük Jézus földi életének befejező szakaszát.

Itt van rögtön Nagycsütörtök, a katolikusok ekkor emlékeznek az utolsó vacsorára. Régebben, ezen a napon – nem csak a böjt okán, de a jó termés reményében is – spenótból, vagy más növényi eredetű terményből állították össze a táplálékot, a napot zöldcsütörtöknek is nevezték. A nagymisét követően némultak el a templomtornyok, ahogy mondták, a harangok Rómába mentek. Az időjárást figyelők szerint ha ezen a napon meleg napsütés támadt, nagyon száraz nyárra lehetett számítani, a babonásabbak megjegyezték, „Nagycsütörtök szárán sül majd meg a tök.”

Nagypéntek – a Megváltó keresztre feszítésének napja – ugyancsak kapcsolódott népszokásokhoz, az Ipoly vidékén például minden épkézláb ember a patakhoz sietett, már korán reggel. Vödröket, korsókat ütöttek össze, hogy elűzzék a gonosz szellemeket, majd ezután megmosakodtak a lábuk előtt hömpölygő vízben. A művelet mindig a víz folyásával ellentétes irányban történt, volt aki a lovát is megúsztatta. A lányok – és itt már országos jelenségről beszélünk – hajnalban osontak valamilyen szabadtéri vízhez, hogy a mosakodásnak köszönhetően, egész évben szépek maradjanak. Nagypénteken egyébként a reformátusok is böjtöltek.
A korábban említett vallási –és népszokás összefonódására egy példa, hagyomány volt egykoron a „pilátusverés.” Amikor a pap a Miserere mei (Irgalmazz nekem) kezdetű zsoltár elolvasása után az oltár lépcsőjéhez ütötte a misekönyvet, az asszonyok összecsapták imakönyvüket, a férfiak nagy zajjal a padot, a gyermekek a földet verték, imitálva a Jézus halálakor megrepedt templomi kárpit hangját.

Nagyszombat Jézus sírban nyugvásának napja. A tűz, a víz, az életszentelés ideje. Délután újra megszólalnak a harangok, az első csillag feljövetele utáni vacsora már átvezet a feltámadás kétnapos, húsvéti örömünnepébe.
Húsvétvasárnap a feltámadás ünnepe, ekkor szokás megszenteltetni a sonkát, főtt tojást, bort, kalácsot a templomban egyfajta védelem gyanánt, hogy óvást kapjanak a hívek a mértéktelen evéstől, ivástól. A megszentelt ételek maradékát sokféleképpen használták fel. Néhol tűzbe dobták abban a hitben, hogy így az elhunytak is kaphatnak belőle, máshol a morzsákat a tyúkoknak szórták, hogy többet tojjanak, megint máshol a gyümölcsfákra aggatták a sonka csontját a bő termés reményében.

Húsvéthétfőt egykor vízbevető, vagy vízbehányó hétfőnek is nevezték. A legények a vályúhoz, vagy a kúthoz kergették a lányokat, vödrökkel hordták rájuk a vizet. A kölnis változat csak a két világháború között vált divattá. A locsolásnak újfent bibliai az eredete, a fáma szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyok vízzel öntötték le a sírt őrző katonákat.

Végül a magyarázat arra, miért mozgóünnep a húsvét? Időszámításunk után az I. és II. században még bizonytalan volt a húsvét időpontja. Kezdetben a zsidó pészach ünneppel azonosították a keresztények, ami abból származott, hogy Krisztus keresztre feszítése az ószövetségi Niszán hónap 14.-én, az Egyiptomból történt kivonulás emlékének szánt örömünnep előestjén történt.

A niceai zsinat egységes megállapodásra jutott 325-ben, a keresztény húsvét időpontjául a mindenkori tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapot jelölte meg. Ez az időpont azonban a napévnek, a holdhónapoknak, és a hetek napjainak egybe nem eső volta miatt évről évre változik, ehhez igazodnak a húsvéttól függő, változó ünnepek is. Összegezve, a holdtöltéhez igazodó legkorábbi húsvét időpontja március huszonkettedike, a legkésőbbi április huszonötödike lehet. Mindkét szélsőségre volt már példa, nagyon korán volt húsvétvasárnap 1818-ban, és április 25.-re esett 1943-ban.

Egy kevésbé ismert festmény: Tintoretto - Utolsó vacsora

SfL