Húsz éves a köztársaság - Demokráciában nem fordulhat elő, hogy a hatalom kordonozza az országot!

- Kezdjük egy személyes kérdéssel: hogyan élte meg az 1989-es eseményeket, a Magyar Köztársaság kikiáltását és persze az azt követő időszakot? Milyen reményekkel, elvárásokkal tekintettek az új korszak elé?

- Az én korosztályom már nem számított ilyen változásra, ezért meglehetős örömmel éltem meg, voltak bizonyos illúzióim, de nem nagyok. Történészként tudtam: ma kikiáltjuk, s ettől kezdve a köztársaság az új államforma, ám az emberek, a társadalom életében ez nem ilyen egyszerűen zajlik. Egy hosszabb, bonyolultabb folyamatról van szó.

- Most, két évtized elteltével miben látja az államforma váltás jelentőségét?

- Abban, hogy ez egy klasszikus parlamenti demokrácia, amely a hatalommegosztásra épül. Eltér a korábbi szisztémától, ahol néhány tucat ember hatalmáról volt szó, egy párt diktatúrájáról a nép fölött.

- Mennyire tartja erősnek a mai magyar demokráciát, az alapjogok érvényesítésének lehetőségét? Az alkotmányban felsoroltakat szűkítsük most a politikai alapjogokra.

- Ezt jobb is, ha szétválasztjuk! Ami a politikai alapjogokat illeti nem perdöntő, hogy egy országnak milyenek a gazdasági erőforrásai. Ma Magyarországon a parlamentáris többpártrendszer intézményei működnek, a politikai helyzet azonban aggasztó, emlékezzünk csak 2006. október 23-ára. Demokratikus államban nem fordulhat elő, hogy a vezetés szembeforduljon a népével. Természetesen demokráciákban is vannak problémák, mindenütt vannak szolgálatok, vannak konfliktusok, vannak szélsőséges csoportok, de nem történhet meg, hogy a hatalom kordonozza az országot! Cezúrának, új fejezetnek kell következnie, vissza kell térni az 1989–90-ben ígértekhez!

- Sokan csalódtak a rendszerváltásban, azt mondják: „nem ilyen lovat akartunk”. Törvényszerű, hogy a békés átmenet – vagyis, hogy „nem tetszettünk forradalmat csinálni” – magában hordozza a visszarendeződés lehetőségét, vagy ez sajátosan magyar jelenség?

- Bizonyos események, folyamatok minden posztkommunista országban jelen vannak, elég csupán a privatizációs anomáliákra utalni, vagy a regionális és szociális különbségek növekedésére. Ezek még a volt NDK-ban is megfigyelhetők, pedig Európa leggazdagabb államához, az NSZK-hoz csatlakozott… Tipikusan magyar jelenség viszont a nemzeti érdekvédelmi politika megszűnése. A szomszéd országokban nem így történt.

- Akár nevesíthetjük is Szlovákiát, Romániát!

- Nemzetiségi problémák miatt fenntartással kezelem őket, de igen. Az uniós pénzek felhasználása következtében felgyorsult a gazdasági fejlődésük. Menjenek el például Erdélybe, nézzenek szét! A nyugati pénzek kezdenek látszani a társadalmon, elérték a kisvállalkozásokat, a kisembereket, nálunk pedig nem. Jelzésértékű, hogy egyre több erdélyi települ haza…

- Egy történelmietlen, de elkerülhetetlen kérdés: mit gondol, hogyan értékelik majd a történészek húsz év múlva a mai Magyarországot?

- Feltétlen úgy, ahogyan a következő év tavasza fordul. Két évtized múlva ők már látni fogják, jóra, rosszra, vagy még rosszabbra fordultak a dolgok. Ez határozza majd meg a korszak értékelését.

- A beszélgetés végén adja magát a kérdés: Ön optimista ember?

- Világnézetem alapján, keresztyén emberként nem is lehetek más! Két veszélyről azonban nem szabad megfeledkeznünk. Az egyik: egyáltalán nem biztos, hogy véget ért a világválság. A másik: a magyar helyzet már előtte is rossz volt. Remélem, a többségben van annyi akarat, lelkierő, hit, hogy ezeket a kedvezőtlen folyamatokat megfordítsa.

A fotók forrása: www.168ora.hu; www.szegedma.hu