Hutter Linda: „Én itt vagyok itthon”
2009. november 12. (csütörtök) 21:24Álmodott egyet, és megvalósította. A kis csoportból tizenegy év alatt nagy családot varázsolt maga köré. Neve elválaszthatatlan a 4-Dance Club Táncstúdiótól. Táncol, koreografál, szervez, tanít, és folyamatosan képzi magát. Ő Hutter Linda.
- Három éves korom óta táncolok, és bár mindent el tudok táncolni, úgy gondolom, vannak nálam jobb táncosok is. Szerintem a táncpedagógiához értek a legjobban, ehhez van a legtöbb adottságom. Valahogy mindig jó érzékkel tapintok rá arra, hogy kivel hogyan kell bánni.
- A Zenés Színházak Országos Fesztiválján rendszeresen díjazzák munkáját. Idén Ön lett a legjobb koreográfus és női táncos.
- A koreográfusi díj hatalmas öröm és elismerés volt számomra főleg azért, mert ezen a versenyen már harmadik alkalommal nyertem, és olyan neves szakemberek voksoltak rám, mint Gallos József, Bakó Gábor, és Rogács László. Mégis akkor vagyok igazán boldog és büszke, ha a tanítványaim nyernek valamit vagy, ha azt látom, hogy túlszárnyalnak engem.
- Szinte gyermekként, 16 éves korában alapította meg a 4-Dance Club Táncstúdiót.
- Akkor jöttem rá, hogy a tanítással és a kortárs táncművészettel komolyan akarok foglalkozni. Abban az időben több olyan stúdió is alakult, amelyeknek véleményem szerint nem sok közük volt a modern tánchoz, és mivel úgy gondoltam, és vélem ma is, hogy az tanítson, aki ért hozzá, magántanuló lettem és megalapítottam az egyesületet. Azóta hobbiként, a főállásom mellett ezzel foglalkozom. Rengeteg munka fekszik benne, és sok áldozatot követel. Számos, az egyéni karrieremet előtérbe helyező lehetőséget kihagytam miatta. Külföldre is mehettem volna, de én itt vagyok itthon, és már tudom, hogy megérte maradni. Semmivel nem pótolható szeretetet, odaadást és hálát kapok a tanítványaimtól.
- Indulásuk óta sok stúdió már megszűnt. A 4-Dance megmaradt. Repertoárjuk folyton bővül. Külföldön is ismerik előadásaikat. A versenyekről pedig mindig elhoznak valamilyen díjat.
- Nehéz volt idáig eljutni és még nehezebb fennmaradni, de hiszek abban, hogy a befektetett munkának egyszer beérik a gyümölcse, és abban, hogy az érték mindig nyer. Induláskor a magánéletben is csapatként működő olyan csoportot szerettem volna kialakítani, ami egy nagy családként, a szeretet, a nyíltság és az őszinteség jegyében működik. Kezdetben harmincan voltunk, most majdnem háromszázan vagyunk. Ezek a számok, a szakmai elismerések és a különféle visszaigazolások számomra azt mutatják, hogy sikerült elérnem azt, amit szerettem volna.
Balogh Csilla
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza