Innen indultak

Így a március 15-i megemlékezéseken megyénk településeit ritkán emlegetjük. Összeállításunkban néhány olyan nevezetes személy szerepel, akik Abaúj, Borsod, Gömör, Zemplén településeiről indultak, hogy részt vegyenek a nemes küzdelmekben.

Egressy Béni író, zeneszerző – a ma már Kazincbarcikához tartozó – Sajókazinc szülötte közkatonaként fogott fegyvert, de hamarosan hadnagy lett. A kápolnai csatában súlyosan megsebesült, majd miután felépült, Komáromba ment és szolgálatra jelentkezett. Ott írta – Klapka György, Komárom védője tiszteletére – a Klapka-indulót (Föl, föl vitézek a csatára...)

Izsó Miklós, a híres szobrászművész, Disznóshorvát (ma Izsófalva) szülötte, a sárospataki kollégium egykori diákja rimaszombati kőfaragóinasként – 17 évesen – állt be a szabadságharc katonái közé. Honvéd hadnagyként 19 ütközetben vett részt, a nagysallói csatában megsebesült. A világosi fegyverletétel után bujdosni kényszerült, majd menekülnie kellett, mert kényszersorozással császári katonának akarták vinni.

Karsa Ferenc az abaúji Zsujtán született. 1848 augusztusában sárospataki jurátusként állt be a honvédseregbe. A téli hadjáratban őrmesterként harcolt, a nagysallói csata után hadnagy lett, majd Görgey parancsőrtisztje. Visszaemlékezései szerint 12 nagy csatában vett részt. A világosi fegyverletétel után Erdély hegyei között harcolt tovább, majd bujdosni kényszerült. Naplójában a szabadságharc számtalan jeles eseményét megörökítette.

Kazinczy Lajos honvédezredes, a nyelvújító Kazinczy Ferenc és felesége, Török Sophie legkisebbik fia Széphalomban született. 1848 tavaszán jelentkezett a honvédseregbe. Számtalan nagy csatában vett részt. Az aradi haditörvényszék golyó általi halálra ítélte. 1849. október 25-én az aradi várárokban kivégezték: ő lett a tizennegyedik aradi vértanú.

Koroknay Dániel, a szabadságharc egyik legfiatalabb katonája 1834-ben Mádon született, 1848 őszén állt be a honvédseregbe, végigharcolta a téli csatákat, a tavaszi hadjáratot. A győri harcoknál súlyos sérülést szenvedett, Ács községben halt meg 1849 májusában.

Kossuth Lajos a magyar szabadságharc vezéralakja, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke a Zemplén megyei Monokon született, Tállyán keresztelték, később családjával Olaszliszkára, majd Sátoraljaújhelyre költözött. Elemi iskoláit a sátoraljaújhelyi piaristáknál végezte, ezt követően a Sárospatakon jogot tanult.

Szabó József, a nagykinizsi születésű – mindössze 12 éves kisbojtár – 1848 őszén állt be a honvédseregbe. Úgy emlékeznek rá, hogy kiváló felderítő, bátor gyermekkatona volt. A tápióbicskei csatában hősi halált halt. Úgy tartják, ő volt a szabadságharc legfiatalabb résztvevője.

Szemere Bertalan az 1847–48-as reformországgyűlésen az ellenzék egyik vezére, a Batthyány-kormány belügyminisztere, 1849. május 2-ától miniszterelnök és belügyminiszter a Borsod megyei Vattán született. Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd Miskolcon, Késmárkon és Sárospatakon tanult.

Tompa Mihály költő, református lelkész Rimaszombatban született, gyermekként sokáig nagyszüleinél, Igriciben lakott, jogi és teológiai tanulmányait Sárospatakon végezte. A gömöri önkéntesekkel jelentkezett a honvédséghez, ahol tábori lelkészként szolgált.

Vadnay Károly miskolci születésű író, újságíró 1848 őszén jelentkezett tüzérnek, harcolt a 22. honvédzászlóaljban, később hadnaggyá, majd főhadnaggyá nevezték ki. A szabadságharc bukása után Miskolcon, majd nagybátyjánál, Vadnay Bertalannál bújt meg Vadnán.