Ítélet időben

Védtelen időseket bántalmazó sorozatgyilkosok sétálhattak ki a börtönből, miután négy év alatt sem sikerült ügyükben ítéletet hozni – adta hírül a múlt hónapban a blikk.hu. Az „ároktői banda” három tagját április 21-én engedték ki a rácsok mögül. A bűnbanda 12-szer csapott le áldozataira, könnyű célpontoknak számító öregembereket rabolt ki otthonukban, pár ezer forintért, vagy éppen egy kis fagyasztott húsért kegyetlenül bántalmazta őket. Majd gúzsba kötve, sorsukra hagyta a haldoklókat. Ketten közülük bele is haltak sérüléseikbe, kettőt csak az orvosok tudtak visszahozni az életbe. Ha augusztusig nem lesz vége az elsőfokú eljárásnak, akkor ez iszonyatok elkövetésével jó okkal gyanúsított, még elzárás alatt lévő további négy alak is eléri a maximálisan előzetesben tölthető időt, s ők is hazamehetnek.

Mi pedig itt a megyében továbbra sem elméleti síkon mérlegeljük, hogy jaj hát van-e mostan jogállamiság nálunk vagy nincs, hanem az ilyen bőrünkre, vagy anyáink, apáink életére menő történetekből érzékeljük a jogbiztonság mértékét és nagyságát. S amennyiben az elhúzódó ügyek görgetését gyorsítatná, ha azokat az egyik bíróságról át lehetne tenni egy másikra, akkor én ebben Brüsszellel ellentétben nem látnék semmi kivetnivalót. (Ha a hollandoknál jól működik az ügyek áthelyezése, miért ne válna be nálunk is?)

S nem csak a biztonságunk miatt lenne jó, ha a különösen veszélyes és kegyetlen gyilkosok négy év előzetes után nem jöhetnének ki ítélet nélkül röhögve egy kis otthoni vakációra a börtönből, hanem azért is, mert ezeknek az eseteknek nagyon kártékony még az üzenetük is. Azt az elterjedt nézetet erősítik, hogy nagy bűnözést könnyebb megúszni, mint a kicsiket. Ugyanis, ha bonyolult az ügy, akkor lebukás esetén, könnyebb a szálakat összekuszálni, a tárgyalását is lehet nyújtani, mint a rétest.

Kisebb, egyszerűbb ügyekben viszont esetenként rekordgyorsaságú ítélet is születik. Mint ahogy így volt ez egy szintén nagy publicitást kapott május eleji történet esetében. Amikor ugyanis idegeneket érintő szóbeli incidens, származásukra utaló gügye, buta, sértő rigmusok miatt csaptak le fiatalokra a rendőrök. Sürgősségi bírósági eljárással ítélték el közülük az egyiket három év letöltendő börtönbüntetésre, másik kettőt pedig két év börtönre, három esztendőre felfüggesztéssel. Ez igazán nem semmi. Amit tettek, az mélységesen felháborító. Nem szabad, nem illik, ez bunkóság és teljesen idegen a magyar kultúránktól. Hisz valamennyiünket arra tanítottak, hogy soha nem sérthetünk meg senkit a mássága miatt, ne gúnyoljunk, ne bántsunk meg vendéget, idős embert vagy gyereket, beteget. Aki ezzel ellentétesen cselekszik, az megérdemli a büntetést, éspedig akár azonnal. 

Én magam részéről például, ha az anyja lennék az imént említett három hülyegyerek közül az egyiknek, biztosan azonnal sámlira álltam volna, és adtam volna neki két hatalmas pofont. Akár megelőző csapásként is.