Jégcsapdáink

A „boldog új évet!” jókívánságot most valahogy nem tudtam szó szerint venni. Úgy fordítottam le magamban, hogy csak nagyobb baj ne érjen bennünket a 2009-es esztendőben! Vagyis: kerüljenek el bennünket a súlyos betegségek, balesetek, ne kelljen gyászolni, ne legyen munkahelyvesztés, a családi vállalkozások ne menjenek tönkre, meg tudjuk venni, termelni a mindennapit, ki tudjuk fizetni a gázszámlát, s hogy egyáltalán legyen mit kifizetnünk… Mert hogy mára már kiderült: ez sem magától értetődő.

S mivel manapság teli vannak az újságok az orosz–ukrán gázvita hátterének és következményeinek elemzésével, én így csak két markáns véleményt másolok most ide. Az egyik szomszédos ország államfője 2006 nyarán a következőt mondta: „a Gazprom orosz állami gázmonopólium hatékonyabb, mint amilyen a Vörös Hadsereg volt egykor…” Eközben az Európai Unió pedig – az olasz energiatársaság vezérigazgatójának sarkos megfogalmazása szerint – „energetikai kérdésekben úgy viselkedik, mint egy alvajáró. Miközben határozott véleménye van arról, hogy milyen legyen az uborka vagy a banán görbülete, addig halvány fogalma sincs, hogy milyen energiapolitikát kövessen.”

S hogy a nagypolitika levonja-e (s ha igen, milyen gyorsan, pontosabban milyen lassan) a jelenlegi (nem meglepetésszerűen bekövetkezett és nem első) gázmizériából a következtetéseket, azt nem tudom. Abban viszont biztos vagyok, hogy nekünk, kisembereknek el kell kezdenünk ebben is önállóan gondolkodni, s mindenféle alternatív megoldással keresnünk kell az egyoldalú kiszolgáltatottságunk oldását. Az új esztendőben eddig fokozott mértékben tapasztaltuk meg azt is, hogy a téltábornok nem csak az oroszoknak hagyományos szövetségese, hanem bizony a szegénység, az elesettség társául szegődve is szedi az áldozatait. Mikor e sorokat írom már a negyvenet is meghaladta azoknak a száma, akik e télen a kemény fagy és a kihűlés miatt veszítették el életüket hazánkban.

Az is elgondolkodtató, hogy a megyék közül a mienkben lelték a legtöbben ily módon halálukat. Az egyik laptársunk azon megjegyezéséhez pedig, mely szerint
alkotmányos jog az utcai fagyhalál, mi gyorsan hozzátesszük: joga van viszont ennek ellenkezőjéhez is mindenkinek! Szeretettel, egymással való törődéssel, figyelőszolgálattal akadályozzuk meg hát, hogy valaki is megfagyjon, kihűljön környezetünkben, szomszédunkban, utcánkban!

Olyan sok növény- és állatfaj után mikor nyilvánítják már végre védetté az embert is?!