KALÁKA

Sokszor ostorozzuk magunkat, hogy viszálykodunk, széthúzunk, nem tudunk összefogni. S mi tagadás, van is ebben igazság. …

De arra ezért ne gondoljunk, hogy ez valami magyar fátum. Elég csak az Ószövetséget ilyen szempontból elolvasni, vagy az angol királydrámákat, esetleg a francia történelmet, hogy rájöjjünk: szó sincs arról, hogy ez kizárólag magyar sajátosság lenne. Másrészt, itt vidéken valamennyien tudjuk, hogy a mi paraszti hagyományainkban – mint gondolom más népekében is – szervesen benne van egymás segítése, az összefogás a bajban, az örömben, a nagy eseményekben, az esztendő menetrendszerűen visszatérő nagy munkáiban. Így történik ez mindig, minden szüret alkalmával is.

Pontosan ezért fogadtuk értetlenül azt a hírt, amit lapunkban is közreadunk, hogy régiónkban helikopteres razziákkal lehetetlenítik el a kalákában való szüretelést. Tévedés ne essék, és ezt midenképpen ki kell emelni: a kaláka nem a feketemunkáról szól, hanem arról, amikor a szomszéd, a barát, a Pestre szakadt unokatestvér, az egész nagycsalád jókedvűen összefog. A hír hallatán az ember még azon is kénytelen elgondolkodni, hogy vajon csak egy észnélküli, benzinköltséget, s a drága helikopter használati díjat nem kímélő pénzbehajtásról van-e szó, vagy másról is. Például a társadalom még foszlányokban meglévő szövetének szétmállasztásáról. Azt azért jó tudni, hogy ha az összefogás igénye, érdeke és gyakorlata végképp kipusztul, ha már nem marad erről semmi tapasztalatunk, akkor a még meglévő egyéni érdekérvényesítési módszereink is egyre roszszabbul fognak működni.

Emlékezzünk csak vissza: 30-35 évvel ezelőtt kalákában még a kevésbé módos ember is fel tudott építkezni. Annak biztos tudatában tolta a malteros talicskát a szomszéd, hogy két év múlva, mikor ő építkezik, viszonozzák a segítségét. Azóta – Virág elvtárssal szólva – a nemzetközi helyzet egyre fokozódott, s ma már nem segíthet a szomszéd. Így aztán helyette lehet, hogy feljelent, ha feketemunkást vél látni a mi telkünkön. A nemzetközi helyzet azóta is fokozódik. A Munkaügyi Minisztérium esetleg gyermekmunkának minősíthetné azt, hogy szüretek alkalmával a szomszéd Pistije is vágdossa a fürtöket. S ha a gyerek a nap végén a fejére adott barack mellé még kétezer forintot is kap a zsebébe, azért büntethetnének. Ha pedig ellenszolgáltatásként még pénzt sem kapna, az aztán már igazi skandallum lehetne! Ezek után valamelyik szóvivő azt is elmagyarázná nekünk, hogy a kiskorúságból következő kiszolgáltatottságot használja ki az a gonosz magyar gazda!