Karácsonyi üdvözlet A Magyar Nyelv Múzeumából

Ige, mely az Atyához vezet. Szent szavakból lelkedzett az örömhír, elhintett szómagokból nőtt-növekedett a megváltás. Az Igazság volt a Szó. Szó, igazság és szeretet egyek voltak.

Az önmagát csodái mellett szóeseményként, igazságként felkínáló és befogadhatóvá tevő Krisztus nyelvhasználati mintaként is áll előttünk. A kommunikáció során ugyanis a hallgató kiszolgáltatott a vevőnek, csupán bízhat abban, hogy a másik igazat mond, s ez fordítva is érvényes, hiszen a hallgatóból idővel beszélő lesz. Vagyis a beszéd kölcsönös bizalmon alapul, a másik szeretetére való ráhagyatkozáson. Az igazmondás a nyelvhasználatban a (felebaráti) szeretetből fakad. Ne feledkezzünk meg a kimondott szó erkölcsi felelősségéről! A nyelvhasználat így szeretetcselekedet lesz, s akár a lélegzés, egy folyamatos adás-kapásban, az Élet alaptörvényében teljesedik ki. Miként a segítő kéz, a jó szó is mindig nálunk lévő ajándék. Fontos erre figyelnünk, különösen a szeretetet mindenképpen és „minden áron” tárgyiasítani akaró karácsonyi forgatagában. Pedig a karácsony szó jelentése maga is megmutatja a helyes irányt és ajándékot.

Mert bárhonnan ered is karácsony szavunk, minden magyarázatban van közös mozzanat. Szláv eredetű a karácsony, a szláv korciti ’lép’ igenévi korcun ’átlépő’ alakjából származik, a téli napfordulóra, a nappalok ezutáni meglépésére-hosszabbodására utal, s benne a fénybe, a tavaszba lépkedés vágya is ott rejlik? Visszavezethető mindez az ószláv mitológia elgyengülő, halálát elszenvedő, majd a téli napfordulókor feltámadó Napistenére, Khorsra, vagy netán a szkíta és szarmata Napisten Khursunra? Személynév volt a Karácsony. Előbb volt az ünnep, s arról nevezték el az aznap születőt? Vagy a napot jelölték a személy (istenség) nevével? A magyar kerecsen szó mély hangrendű változata a karácsony, melynek gyöke, a ker keringő, körkörös mozgást jelent: utalva megint csak a téli napfordulóra? (Egy profán magyarázat szerint a szó török eredetű, és a karadzs-on az ünnepek táján befizetendő adótizedet jelölte.) Számos nyelvben a születés szó valamely alakját használják a karácsonyra: natalis (latin); Noel (francia), natale (olasz), navidad (spanyol), nadoling (walesi). Mások az este szentségét hangsúlyozzák: Weihnacht (német), Kertsmis (holland); vagy éppen Krisztus nevére utalnak: Christmas (angol). Szépséges magyar kifejezésünk az adventre az Úrjövet, melynek megtörténte maga a karácsony.

Amikor a karácsony szó jelentését kutatjuk, az emberiség kollektív emlékezetének mélységes óceánjába merülünk alá, s felfénylik előttünk tisztán a közös, lényegi mozzanat, egy történelem előtti, mennyei ígéret: az emberi létet, midőn elborítja a sötétség, megváltja az Isten kegyelméből földre szálló Fény, a testté váló Szeretet. A karácsonyban, a születésben ez a váltás, illetőleg a váltás lehetősége teljesedett be. A testté lett Igére hallgatva, Őt követve kezdhetjük meg utunkat hazafelé, az Atyához. Mert nem csupán a természet, maga az emberi létezés is körkörös: az Égből a földre, a s onnan vissza az Égbe tart – ha szeretünk! A szeretet a sötétséget felváltó-elűző fény. Túl minden nyelvészkedésen; ez a karácsony valódi jelentése. S egyben ez az igazi karácsonyi ajándék.

Tehát: a helyes nyelvhasználat: szeretet; és a nyelvben, a szókincsben őseink tapasztalatai, múltunk emlékei rögzülnek.

A Magyar Nyelv Múzeumának munkatársai e rövid elmélkedéssel kívánnak áldott karácsonyt és boldog új esztendőt minden Olvasónak, és várják Őket szeretettel és új kiállításokkal, változatos rendezvényekkel jövőre is Széphalomra, anyanyelvünk házába.

Nyiri Péter