Kassa, Miskolc, Európa

A legnagyobb miskolci sikert Pepe, az az a miskolci kocsonyában reszkető béka életnagyságú figurája aratta, különös tekintettel a gyerekek körében, akik szívesen fotózkodtak a számukra ismeretlen óriásbábbal. Amint hallottuk a népi kézműveseknek, ezen belül is a faeszközt készítőnek is sikere volt, mivel a helyiek inkább faragnak (pásztor hagyományok) még a miskolci bemutató új technikát jelentett számukra.

Az érdeklődés relatív. Bevásárlóközpont, ingyenes program egészen más, mint egy fizetős koncert.. Jó helyet kapott az információs pult, s a mini színpad környékén is sokan elmentek. Voltak is érdeklődők – többségük felvidéki magyar. Amire nagyon könnyű volt rájönni, lévén magyarul beszéltek, magyar nyelvű prospektust vittek.  A szlovákokat különösebben nem izgatta fel Miskolc jelenléte. Meg úgy általában az EKF-sem, ami a promóción, helyi szervezésen is meglátszik. Nem csak a magyar nyelvű anyagból alig találni, hanem az angolból is. Angolul pedig közismerten alig beszélnek, az Aupark előtti hivatalos információs ponton a nyitónapon is csak este voltak informátorok, tájékoztató anyag minimális. Vegyük elő kincstári optimizmusunkat: majd belejönnek. Még egy jó hír, a Magyar udvar látogatóinak ízlett a miskolci kolbász kóstoló. Ami azt illeti, valószínűleg mi is szívesen kóstolnánk szlovák söröket…

A hivatalos megnyitóra megtelt a Fő utca, ami 235 ezres városban nem csoda, ráadásul többségében kassaiakkal és környékbeliekkel. Érkeztek turisták Miskolcról és Borsod más, határhoz viszonylag közel lévő részeiről. Találkoztak amerikai turistával is, bár a csoda kategóriába tartozna, ha ezért volna Európába… Kassa nem Velence, Róma, Párizs, London, de még nem is Prága, Szentpétervár, hanem Kassa. Lassan ők is rájönnek, hogy meg kell becsülni a magyar vendégeket, akárcsak nekünk is a szlovákokat, felvidéki magyarokat. 

Zárásként említsünk meg egy európai színvonalú kassai produkciót: a Szent Erzsébet dóm díszkivilágítását bárhol megcsodálnák.