Keleti különbségek

Lázongtak a debreceni focidrukkerek. Úgy érézték, nem foglalkozik velük eleget a DVSC vezetése. Közben a Loki gőzerővel ment előre. Futballtörténelmet írt azzal, hogy zsinórban egymás után háromszor bajnok lett. Vidéki csapatnak ez még sohasem sikerült. Diósgyőriként vágyakozva gondolok a lokisták gondjaira, például arra, hogy nincs járda a stadion alatt. Bevillannak a Magyar Kupa elődöntő meccsének képei. Esélytelenül lépett pályára a DVTK a bajnok Debrecen otthonában. A nagyerdői vendégszektort mégis megtöltötték az elementáris hangerővel szurkoló diósgyőri drukkerek. Debreceni kollégáim csodálkozva kérdezték: ti valóban azt hiszitek, hogy győzhettek? Lelkembe mart a kérdés. A debreceni focicsapat több mint félmilliárdból gazdálkodik évente, a diósgyőriek a felétől is boldogok lennének. A cívis városban nagy nevek, saját nevelésű tehetségek a pályán, nálunk afrikai import hármas próbál miskolci szívvel játszani. Elém tolul egy újabb kép: hét éve lehetett, amikor Sándor Tamás a debreceniek legkiválóbbja Izraelben légióskodott. Ott mondta nekem: „egy vágyam van, hogy bajnok legyek a Debrecennel!” Akkor éppen százmilliós adósságban vergődött a DVSC, a realitástól – úgy tűnt – távol áll Sándor Tomi vágya. Aztán, mint a mesében: háromszor lettek bajnokok, háromszor aranyozták be a város és a drukkerek életét. Jó lenne a titkot valahogyan ellesni Szima Gábortól! A DVSC Zrt. elnök-tulajdonosa hajdúsági gyerek. Nem ígérgetett, nem kapkodott. 2001-től rendet, biztonságot, pénzt és szeretetet hozott a klub életébe. A DVTK? Becsülettel küzdött a Magyar Kupában, de ez a történet nem lehetne amerikai giccsfi lm, mert nem győzött a szegény a gazdag felett. Ám a loki-tábor rutinszerű tapsa már rég elhalkult, amikor az ezernyi megaláztatáson átment diósgyőriek még összekapaszkodva álltak vesztes övéik előtt, és úgy zengett a „hé fi úk”, hogy sárgultak az irigységtől a nagyerdői fák. Nem baj, hogy kiestünk, mormolom azóta is, de bevallom, irigy vagyok én is. Arra gondolok, hogy milyen szívesen topognánk vagy húszezren Diósgyőrben a járda nélküli szektorok alatt, ha egyszer, csak egyszer bajnokok lehetnénk!