Keresztutak

Alaposan megmetszettem az idén is a lugasunkat. S hiába van mögöttem sok-sok éves tapasztalat, hívőn-hitetlenül figyelem most is, hogy a teremtő Nap sugarai tudnak-e a halottnak látszó ágcsonkokból lombot és fürtöket nevelni?!

A kertben a picike zöld hajtások láttán egy pillanatra szembesülünk azzal a törvénnyel is, hogy a halálba vetett mag új életre fakad, s a kicsi csírában benne rejlik a termés ígérete. A tavasz csodája az állandó jelen helyett kinyitja a szemünket a jövőre. De csak egy pillanatra. Aztán futunk tovább. Ügyeket intézünk, eszközöket kezelünk. Áltatjuk magunkat – s főleg egymást –, hogy mi milyen fontosak vagyunk. Gügye reklámok által sugallt, művileg előállított, ízfokozott, színezékekkel telenyomott életérzést habzsolunk vagy irigylünk. A rend helyett a trendet követjük. Miközben hitelből megvásároljuk a pillanatot, elveszítjük az otthonunkat. Fizikai és lelki értelemben egyaránt. A hajléktalan embertársunktól való irtózásunkban benne van az attól való tudatalatti félelmünk, hogy mi is juthatunk az ő sorsára. S már észre sem vesszük, hogy nap mint nap, szemünk előtt feszítik keresztre az igazságot… (Talán az sem véletlen, hogy a világ „tetejét” jelentő USA-ban dolgozó pszichológusok, szociálpszichológusok jutottak arra a következtetésre, hogy az ebből fakadó lelki kiszáradást, közönyt és kiégést éppen a hatalmas és feldolgozatlan információáradat, az egyoldalúan, mások kárára felhalmozott anyagi telítettség, a kevesek kezében koncentrált túlhatalom idézi elő…)

Ilyen körülmények között tudatosul-e bennünk, hogy a nagypénteket a húsvét követi? S hogy Jézus Krisztus keresztfája kristálytengelye a világmindenségnek, s az Élethez vezető híd az egyénnek?! Megérint-e bennünket a kétezer év távlatából is frissen szóló húsvéti üzenet, mely szerint az ember létezésének alaptörvénye a szeretet? Összekapaszkodásunk életfenntartó erő az egyén, a család és a nemzet számára egyaránt. Értjük-e még, vagy megmosolyogjuk a példát: az irgalmasságot, az önfeláldozást, a jóságot?

Tudjuk-e, akarjuk-e a halál kultúrája helyett a húsvét, az élet kultúráját választani!?