Kerüljön hazai az asztalra!

Kuthi Csaba, a településen működő Történelmi Borút Egyesület tiszteletbeli elnöke arról tájékoztatta a Kulcs Magazint, hogy december első felében megalakult az első Tokaj-hegyaljai Convivium. Hogy mit takar, mi a gyökere az elnevezésnek, alább kiderül, ám elöljáróban tisztázni kell, hogy a tevékenység nem szorítkozik – csakis – ínyenckedésre, ámbár nem elhanyagolható ez a szempont. – Fontosabb az a törekvés, hogy minél többen térjenek vissza a természetes -és egészséges táplálékok, ezen belül is a hazai, sőt a helyi termékek fogyasztásához, ahogyan azt az olasz termelők és éttermek tették. Ők annakidején azonnal a mozgalom mellé álltak és meghirdették az „edd a hazait!” jelszavát – közli Kuthi Csaba. - Ugyanezt hirdetik a hazai conviviumok is: ismerjük meg hazánk és szűkebb tájaink hagyományos termékeit, ízeit. Részesítsük előnyben a friss termékeket, az ebből készült ételeket, ismerjük meg a helyi kistermelők kulináris és gasztronómiai értékeit, törekedjünk az ételek és az étkezés minőségének emelésére. Élvezzük egyre szélesebb körben hazai tájaink értékeinek felfedezetlen sokféleségét, adjuk vissza rangját a meghitt, beszélgetős, családi -és baráti ebédeknek, vacsoráknak. Nos, erről szólt ez a decemberi est a tállyai Oroszlános Borvendéglőben, remélhetőleg nem marad visszhang, és követők nélkül – fogalmazott a tiszteletbeli elnök

Gyökerek - Slow Food

Fast Food! Ezt a nevet már John Montagu, Sandwich negyedik grófja is kitalálhatta volna úgy 200 évvel ezelőtt, hiszen amit róla neveztek el, hasonló célt szolgált mint a maiak, ő is nagy életművész volt, mondhatnánk viveur. De nem ő találta ki, hanem Amerika – taglalja Kuthi Csaba. - Ez a slow food csúnya angol név, de találó. Azért találó, mert a háború utáni Amerikában létrejövő fast food, azaz a gyorsétkezés szokásának, éttermeinek, sőt láncainak elterjedése hozta létre, mint ellentétpárját.
Így jött létre a találat.
A fast food amerikai találmánya nem is jöhetett volna létre másutt, mint a teljesítmény-hajsza és az időkizsákmányolás történelmi léptékű hazájában. Ezt akkoriban az autók és az autóközlekedés rohamos növekedése, a mozgékony, helyváltoztató amerikai életforma elterjedése, és a nők tömeges munkába állása indukálta.

Elfelejtettek főzni…

A fast food kulináris szubkultúra lett az Egyesült Államokban, erre étteremláncok alakultak (McDonald’s, Burger King, KFC, Pink’s, stb). Amerikában ma, másodpercenként pl. 450 hot-dog fogy el. Az amerikai nők ebben az időben elfelejtették azokat az ismereteket, amiket anyáiktól és nagyanyáiktól tanultak, azaz elfelejtettek főzni. A férfiak és a gyerekek pedig elfelejtettek igényesen étkezni, sőt sokan meg sem ízlelték azokat az ételeket, amelyeken elődeik felnőttek. Ma Amerikában a „home made” nem a házi kosztot jelenti, hanem a boltban vásárolt, fagyasztott késztermék otthoni felmelegítését, esetleg készre sütését.

Kitermelt ellentét

Ez az életforma sajnos behatolt Európába, ha nem is hódította meg teljesen. Elterjedtek a gyorséttermek, a fiatalok egyre kevésbé ismerik azokat az ízeket, amelyeken szüleik nevelkedtek. Sőt! Emiatt sajnos – már igényük sincs rá, mert nem ismerik! A hagyományos értékek vereséget szenvedtek az idő-gazdálkodással (time management) szemben, és ez nem csak gasztro-kultúrális, hanem gazdasági, társadalmi összefüggéseiben is érzékeny veszteséget okozott (elterjedtek a gyenge minőségű élelmiszer-ipari tömegtermékek, ami a minőségi kistermelés végét jelentette).
Közismert, hogy minden tömegirányzat szükségszerűen kitermeli a saját ellentétjét, amiből szintén lehet divatirányzat, ha nem is automatikusan. Ennélfogva mindig kitermelődik az a fogyasztói réteg, amelynek számára az igényesebb termékek a kedvesek. Így tehát elfogadható az a ma már jól érzékelhető tény, hogy a túlzottan standardizált, konfekcionalizált világ egy (növekvő) része, a választék, az egyedi, a sajátos igénylése felé halad, mégpedig a konfekciótól a különleges felé.

Visszakapcsolás

A tömegízlés tehát kitermeli az ínyességet, aminek célkeresztjében éppen a szokványostól eltérő, egyedi termékek állnak. Mai világunk egyébként is felgyorsította - a korábban sokkal lassabban zajló - folyamatokat és azok ellentétpárjait is. Peter Glotz, neves német publicista (1999), a felgyorsult világ gyermekeit a „net-generáció” gyermekeinek nevezi, akiket – szerinte - önkizsákmányolásba és kíméletlen aktivitásba hajszolnak a (tőzsdéken) szemük láttára megvalósuló materiális utópiák. A felgyorsult kapitalizmus ugyanakkor ellenkező irányú fejleményeket is generál, például egyfajta privát lázadást az állandósult, magasabb fokozatba való kapcsolás ellen – fejtegeti Kuthi Csaba a közelmúlt történéseit. - Matthias Horx jövőkutató – ugyancsak Glotz olvasmányai szerint – már nevet is adott ennek: down-shifting-nek nevezte el, amit pl. visszakapcsolásnak, vagy lassításnak magyaríthatnánk (2000). Arról van szó, hogy egyre többen gondolják úgy, fizikai-lelki egyensúlyukat csak azzal állíthatják helyre, ha (pénzszerzésre irányuló) aktivitásukat bizonyos fokig csökkentik. Az USA-ban, ahonnan ez a mozgalom elindult - különböző felmérések szerint - 10-15% közé teszik a lakosságnak azt a részét, amely valamilyen mértékben már benne van a visszakapcsolás folyamatában. A jelenség kulcsszavai: munka/lakóhelyváltoztatás, az „élet lomtalanítása”, időszuverenitás. Horx „transzmateriális élvezet-ethosz”-ról beszél a jelenséggel kapcsolatban, ami olyasmit jelenthet, hogy az emberek egy része kezdi belátni: az életnek lassúbb folyást kell engedni, hogy tudatosabban élhessük meg, hogy időt fordíthassunk az élet szebbik oldalainak a megélésére, élvezetére is.

Nem bírta nézni…

- Valahogy így születhetett meg az idea, hogy a rohamosan térhódító gyorsétkezéssel szemben jöjjön létre a hagyományokat ápoló „komóció”, a „slow food”, amit legjobban talán „komótos étkezés”-nek magyaríthatnánk.
Ki másnak is juthatott volna eszébe ez az ellenzékiségtől áthatott ötlet, mint a rebellió szellemében nevelkedett Itália fiának, a korosodó Carlo Petrininek, aki szociológus és – ahogyan önmagát nevezte - öko-gasztronómus. Jogos felindulása abból fakadt, hogy 1986-ban (újabb) McDonald’s gyorsétkezde nyílt meg Róma legromantikusabb, emblematikus terén, a Piazza di Spagnán. A jóízű, igényes, beszélgetős, többfogásos étkezéseket oly nagyra becsülő Itália polgárának ez már túl sok volt. Rebellis lelkülete ezt nem tudta tovább elviselni, és létrehozta ennek a formának az ellentettjét, a Slow Food mozgalmat, ami a párizsi Opera Comique 1989-es rendezvényén lett nemzetközivé. Ez jutott el azután Magyarországra és alakult meg az első hazai „convivium” Budapesten 2002-ben. A idei, decemberben lebonyolított iTokaj-hegyaljai programnak olyan lelkes lelkes gourmet-k voltak a támogatói, mint Marta Ville-Baumkauff és fia Stefan, az abaújszántói Tokaj Pendits Szőlőbirtok és Borászat tulajdonosai, Gergely Miklós, a vendéglő tulajdonosa, továbbá Baranczó Attila séf és gasztronómus. Bízunk abban, hogy a kezdeményezés nem marad visszhang és követők nélkül – adott hangot reményének Kuthi Csaba.

(A fotók illuszrációs célt szolgálnak) - SfL -