Kriza Ákos:

Október 3-án Miskolcon is lezárult egy korszak és kezdetét vette egy új. Új, szinte minden értelemben, hiszen a leköszönő Káli Sándort a polgármesteri székben váltó dr. Kriza Ákos szinte mindenben más politikát hirdetett meg, mint a szocialista városvezetés.

- Milyen érzés egyik nap még polgármester-jelöltként lefeküdni, majd a másik nap polgármesterként ébredni?

- A választások éjszakáján sokáig ébren voltam, barátaimmal és azzal a csapattal beszélgettem, akik segítettek, akik a miskolciakon kívül ötleteket adtak, véleményt formáltak, akik velünk együtt gondolkoztak Miskolc problémáinak megoldásán. Egyébként korán kelő típus vagyok, szeretem azt a csendet, ami hajnalban körülvesz, amikor tudom, hogy körülöttem még alszik a család. Ilyenkor rendezem gondolataimat, felkészülök az aznapi teendőkre, de az október 4-ei reggel egy kicsit más volt. Órára ébredtem, mert korán reggel egy interjúval indult a napom a Magyar Televízióban, és egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy mi történt. Ez csak egy pillanat volt, mégis éreztette velem, hogy nem csak Miskolcra, de rám is egy új korszak köszönt, hiszen egy lehetőségekkel teli, csodálatos adottságokkal rendelkező városnak vagyok a polgármestere.

- Szüksége volt erre az új korszakra, hiszen sikeres orvos-közgazdász, aki sikeressé tette a MÁV rendelőt, akit mint menedzsert is elismernek szakmai berkekben?

- Tudjuk, hogy az emberek ritkán érnek el sikert abban, amit nem szívesen csinálnak. A választások éjszakáján azt mondtam magamnak, most már tudom, miért kerültem 20 évvel ezelőtt Miskolcra. Szívesen dolgoztam orvos-közgazdászként, most is fáj egy kicsit a szívem, mert a rendelőben remek munkatársaknak mondtam búcsút, de már 2006-ban is azt gondoltam, sikeresen tudok a miskolciak érdekében is dolgozni. Családos emberként is célom, hogy a gyermekeimből ne váljanak lábbal szavazók, akik elhagyják Miskolcot, mint az utóbbi évben oly sokan, mert nem tudnak itt munkát kapni, mert nem tudnak itt biztonságban élni, mert a város nem adja meg az egészséghez és jókedvhez oly nagyon szükséges egyéni és családi sikereket.

- Sikerülhet Miskolcból élhető, fejlődő várost létrehozni?

- Ha azt gondolnám, hogy a válasz nem, nem is kértem volna a miskolciak bizalmát. Hát persze, hogy sikerülhet! A programunk összes pontja három gyűjtőfogalom köré összpontosul: munkahelyteremtés, biztonság, élhető Miskolc. Ehhez persze komoly munkára van szükség, de úgy, hogy az időnk kevés. A körülöttünk lévő városok már rég lehagyták Miskolcot. Nekünk most irdatlan tempót kell diktálni, hogy utolérjük, majd mi hagyjuk le a többieket. Olyan ez, mint egy lépcsősor, amelyből Miskolcon is van számtalan. Fel kell jutni a tetejére, de miközben a többiek már a lépcső közepén vannak, mi még az aljában toporgunk. Ezért kettesével kell szedni a lépcsőket, de van, ahol hiányzik a korlát, máshol egy betondarab, úgyhogy át kell gondoljuk minden lépésünket, biztosnak de lendületesnek kell lennünk. De erre ad biztosítékot az a csapat, amellyel ennek az emberpróbáló feladatnak nekivágok.

- Ezek szerint az Ön csapata készen áll. Mi van az ellenzékkel, ahhoz a „csapathoz” hogyan viszonyul, hiszen a kampányban elég sok durva dolgot a fejéhez vágtak?

- Szinte mindenre fel voltam készülve. Sokat segített ebben az is, hogy versenyszerűen sportoltam, először vívtam, majd dzsúdóztam. A kampány volt a küzdősport, most jön a vívás. De viccet félretéve, engedje meg, hogy a sport felől közelítsem meg a kérdést. Még ma is pástra lépnék és felvenném a plasztront, a vívókabátot, ha időm engedné. A vívás hagyományosan lovagias sport, egymás tiszteletéről, de mint minden sport, az egyén és a csapat győzelméről szól. Minden asszó megkezdése előtt a vívók fölemelt fegyverrel tisztelegnek az ellenfélnek, a bírónak és a közönségnek, de meccs közben győzelemre törekszenek. Mi a választókkal együtt, a miskolciakkal együtt írtuk meg programunkat, ezért nekik tartozunk felelősséggel, együtt törekszünk a győzelemre. Ha a miskolciakkal közös céljaink, terveink mögé az ellenzék is fel tud sorakozni, ha konstruktív ellenzékünk lesz, akkor kialakulhat egy olyan viszony, amely a város érdekeit fontosnak tartó együttműködést eredményezhet. Én úgy állok hozzá ehhez a kérdéshez, mint ahogy a pástra lépés szabályai megkívánják. Így tehát az a kérdés, ők hogyan viszonyulnak hozzánk.

- Mi lesz az első feladat, amihez hozzálát?

- Munkahelyeket fogunk létrehozni. A kormány jelezte azon szándékát, hogy beruházók érkezhetnek a térségbe, de meg kell nézzük Miskolcon annak lehetőségét, hogyan tudjuk fogadni őket. Biztonságos várost akarunk, ezért erős jegyzői jogkört hozunk létre, helyi korlátozó rendeleteket alkotunk, a meglévő törvényeket és jogszabályokat betartatjuk. Ezzel párhuzamosan át kell gondoljuk a város költségvetését, el kell zárjuk azokat a pénzcsapokat, amelyeken ömlött ki a pénz, de hiába, mert például a helyi kis- és középvállalkozó vagy a biztonságért felelős szervek ebből semmit nem éreztek, ahogy az itt élők sem. Rend, biztonság, új munkahelyek, jól gazdálkodó önkormányzat. Ezek az első lépései annak, hogy élhető legyen Miskolc.