Kulcs kérdés - három válasz

Ráczné Váradi Éva iskolaigazgató: - Alapvetően dohányzás ellenes vagyok, próbálom úgy kialakítani a környezetemet, hogy minél kevesebb ember gyújtson rá cigarettára. Az intézmények, főleg egy általános iskola esetében elvárható, hogy a gyerekeink között ne fújjuk a füstöt, ne mutassunk negatív példát. Az elmúlt időszakban lényegesen csökkent a dohányzó kollégák száma. Ez persze nemcsak a mostani törvény miatt van így, a tapasztalat az elmúlt, mintegy tíz évre vonatkozik. A cigaretta elhagyásában nagy valószínűséggel közre játszik az árak emelkedése. Summázva, jónak tartom a rendeletet, hiszen egyfajta szenvedélynek vethet véget, előzhet meg. 

Kiss Dezső vendéglős: - Annak ellenére, hogy jó három hónappal ezelőtt szakítottam a dohányzással, nem teljesen értek egyet a szigorú tiltással. Az a véleményem, hogy a magyar kocsma akkor kocsma, ha füstös. Egy beszélgetés egy pohár jó bor mellett, fűszerezve egy szál cigarettával, ezeknek együtt van hangulatuk. Amióta világ a világ, ez mindig így volt. Ez a törvény elsősorban a vidéken élő vendéglátósoknak és a kocsmákba járó fogyasztóknak tette be a kaput. Azt gondolom, nem állnak messze a véleményemtől a fővárosi kollégák sem. A törvényt illetően nincs gond az éttermekkel, de a kimondott italkimérő helyekkel nem ártott volna kivételt tenni.

Nyustiné Tímár Mária kulturális munkatárs: - A magam részéről nem vagyok dohányos, de ettől függetlenül nem teljesen tudok azonosulni a rendelkezéssel. Nem veséztem ki a törvényt, de úgy tudom a dohányzó ismerősöktől, kollégáktól, hogy az intézmények, egyéb helyek öt méteres határa után már rá lehet gyújtani. Ha valaki erős dohányos, megtalálja a lehetőséget arra, hogy munkaidőben akár sokszor menjen ki az épületből egy szál cigi kedvéért. Ez egyrészt elvonja figyelmét a munkájáról, másrészt – teszem azt tél idején – akár összeszedhet egy jó megfázást is. Lassan bujkálniuk kell, ami végképp nem emberhez méltó.