KulcsMONDAT (2007. március)

FURCSA HÁBORÚ

Az őszi zavargások óta eltelt időszak hazánkban a furcsa háborúhoz (drőle de guerre) hasonlítható. A két oldal beásta magát a politika sáncaiba, és megelégszik a tematizációs napirendverseny szervezésével. Mégis jól érezhetően háború van.

A jobboldal az öszödi beszéd nyilvánosságra kerülése óta nem hajlandó a békekötésre: nem fogadja el Gyurcsány Ferencet tárgyalópartnernek, és immár az MSZP-t sem a legutóbbi parlamenti választások legitim győztesének. A Fidesz számára a jelenlegi helyzetből csak egy előrehozott választás lehet a kiút, amit azonban – parlamenti úton – a törvények nem tesznek lehetővé. A radikális utcai politizálást viszont, bármit is állít a kormányfő, a legnagyobb ellenzéki párt elutasítja. Gyurcsány Ferenc, egy a Népszabadságban megjelentetett hosszú tanulmányban próbált szembenézni az öszödi beszéde óta kialakult válsághelyzettel. A Szembenézés című írás azonban egyáltalán nem igazolja, hogy a kormányfő ezentúl az igaz politizálás és a békülés útjára lép. Arról ír, hogy beszédét a „stilisztikai megoldásai” félreérthetővé tették, de egy szó nem esik arról, miért kellett – szavai szerint – végighazudni az elmúlt másfél évet. Az írás a nagy nyilvánosságnak szánt önigazolás és az ellenféllel való kíméletlen leszámolás. Teszi mindezt abban az egyszerre békülni „akaró” és vagdalkózó, pillanatokra önkritikus, valójában határtalanul önelégült stílusban, amelynek receptjét ma a magyar belpolitikában Gyurcsány egyedüliként birtoklja.
A Szembenézés csakúgy, mint a kormányfő azóta történt egyéb szereplése arról tanúskodik,  hogy írója képtelen kibújni a bőréből: az ország nagy nyilvánosságával megtévesztően beszél, miközben az igazságot kizárólag frakciótársainak rezerválja. Ez pedig egy miniszterelnök számára megengedhetetlen. Marad hát a furcsa háború.

Mike György