Magyar hősök nyomában a nyugati végeken

Az idő halad, s egyre kevesebb második világháborút, a hadifogságot megjárt egykori katona él köztünk. A VHBSZ ezért is kiemelt fontosságot tulajdonít az emlékezésnek, emlékeztetésnek. A megyei szervezet gyakorlatilag megalakulása óta szervez zarándokutakat egykori hadifogoly táborok, temetők meglátogatására, ahol a magyar, borsodi katonák megfordultak a világégés során, vagy utána fogolyként a bajorországi Pockingtól a bánáti Temesvárig. Az idei, Feledy Péter, a megyei szervezet titkára és Fekete Dénes egyesületi tag által vezetett zarándokút célpontja Sopron és környéke volt.

Az első stáció a budaörsi Német katonatemető volt, amelynek egy parcellájában magyar honvéd hősi halottak nyugszanak.  Mint Kovács Imre magyarországi megbízottól megtudtuk a Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség 845 katonai temetőt gondoz Dél-Amerikától Ázsiáig, köztük a budaörsit is. Magyarország legnagyobb katonai temetőjében több, mint 14000 német és 567 magyar katona van eltemetve. A halálban mindegyikük egyformává vált, a temetőt járva nem láttunk rendfokozatot, alakulatot feltüntetve, csak a nevet, születés és halál dátumát (ha ismert). Az itt nyugvó német katonák döntő többsége Budapest 1944-45-ös ostroma során és a felmentési kísérletek során vesztette életét, azonban az országszerte exhumált német katonák maradványai is ide kerülnek. A zarándokok a magyar parcellában helyezték el az emlékezés koszorúját.

A budaörsi temető minden látogató előtt nyitva áll, kivéve, aki Magyarországon, vagy Németországban betiltott jelképet viselve szeretné tiszteletét tenni.

A következő állomás Sopronhorpács volt. A falu határában, a kukoricásban lőtték agyon a szovjetek 1945 tavaszán a hadifogolyoszlopot vezető, az őrök rablási kísérletekor bajtársa védelmére kelő Feledy József  honvéd alezredest. Az útszéli árokban megtalált holtestet a falusiak temették el, majd gondozták a sírját teljesen önszántukból, tisztelgésként a hős előtt. A kopjafás síremléknél tartott megemlékezésen Talabér Jenő helyi polgármester vezetésével helyiek is részt vettek. Gyerekeket is hoztak magukkal, hogy kiskorukban megtanulják nem csak úgy élnek a világban, hanem tudják kik ők, hová tartoznak. Az ünnepség keretében koszorút helyeztek el a szövetség tagjai és a helyiek is. Kakas János kürtjátékával emelte a rendezvény színvonalát.

A  megemlékezést követően a delegáció megtekintette a 823 lakosú kisközség fő nevezetességeit, a Széchenyi kastélyt, az árpádkori eredetű római katolikus templomot, Szent Flórián szobrát. Érdekesség, hogy a falunak működő művelődési háza, iskolája és étterme is van, amit sok nagyobb település is megirigyelhet. Mint hallottuk itt a szociális segély fogalma ismeretlen, mindenki dolgozik, még a munkanélküliek is, akik Ausztriába járnak takarítani…

A zarándoklat a második nap a soproni hősi temető meglátogatásával folytatódott. Egy helyen nyugszanak az első és második világháború egykori katonái, a légitámadások áldozatai. Békésen megférnek a magyarok, németek, s más nációk tagjai, itt nincs felekezeti különbség se, hiszen még muszlim jelképes sírhantot is találtunk… A delegáció itt is elhelyezte a megemlékezés koszorúját.  Ezt követően Ausztriában folytatódott a zarándoklat, a nagymartoni (Mattersburg) katonai temetőben, ahol a németek mellett 28 magyar honvéd is örök álmát alussza, akik visszavonulóban osztrák területen vesztették életüket. Rájuk is koszorúval emlékeztek.

A hivatalos program után a zarándokok megtekintették a közeli Fraknó (Forchtenstein ) várát, majd délután Sopron belvárosával és a fertőrákosi kőbányával ismerkedtek. A harmadik nap reggelén meglátogatták Nagycenket, hogy gróf Széchenyi Istvánra, a legnagyobb magyarra emlékezzenek, majd a Fertő-tavon tett rövid hajótúrát követően hazaindultak Borsodba.

A zarándokutat a miskolci önkormányzat anyagilag támogatta.