Megoldóképlet, avagy a "reformámok" következményei

Fondorlatos, ám a szakemberek számára könnyen átlátható megoldásokkal kényszeríti rá az akaratát a szocialista-szabaddemokrata koalíció az önkormányza tokra. Az átlagember ismeri ugyan a megszorító intézkedés fogalmát, ám csak akkor válnak kézzelfoghatóvá számára az Országgyűlés törvényei és a kormány rendeletei, amikor üres pénztárcájából vizitdíjat, kórházi napidíjat kell fizetnie. A kisember akkor döbben rá a kíméletlen valóságra, ha nem jut hozzá időben a lakástámogatáshoz, vagy a szomszédjáról megtudja, hogy annak a községházán felmondták a munkaviszonyát. Alábbi cikkünk anyagának gyűjtésekor az egyik polgármester ámokfutásnak nevezte a napjainkban zajló reformokat. Tőle kölcsönöztük a reformámok kifejezést.

Huszonöt éves munkaviszony után hideglelős érzés a felmondólevéllel szembesülni, vagy előrehozott nyugdíjba vonulni, amikor még életerősnek érzi magát mondjuk egy pedagógus. A kistelepülés iskolájának megszűnése a szülő számára, aki esetleg maga is ugyanazokat a padokat koptatta, mint gyermeke, nagyobb tragédiát sejtet, mint azt a kényelmetlenséget, hogy a kisdiákot ezentúl iskolabusszal viszik el, és hozzák majd haza.

ZSEBEK KIFORDÍTVA

Az önkormányzatok kasszája mára nemcsak kiürült, hanem gyakran súlyos adósságokkal terhelt. Ónodon, a polgármesteri hivatal előtt felhevült asszonyok sziszegték megjegyzéseiket az önkormányzatra, miután megtudták: júliusban késve kapják kézhez a lakástámogatás összegét. – A 2007-es költségvetést 41 millió forint forráshiánnyal fogadta el Ónod önkormányzata – mondta lapunk munkatársának Bacsó János polgármester. – A hiány pótlására kölcsönt kényszerülünk felvenni. Ebben az évben történik meg először, hogy intézményeink fenntartására sincs elegendő forrásunk. Ha az előbbi sorokon átfutottak olvasóink szemei, számtalan újságban számtalan hasonló nyilatkozatot olvastak már, javasoljuk: gondolkozzanak el néhány percig. Mit is jelent saját háztartásukban kölcsönt felvenni? Milyen gondokkal jár a törlesztőrészletek kinyögése? Milyen teher, ha úgy érezzük, a számláinkat, a gázt, a vizet, a villanyt, bárhogyan takarékoskodjunk is, már képtelenek vagyunk kifi zetni? Az ónodiak vajon kit hibáztatnának, ha a falu intézményeiben, azaz az iskolában, vagy az óvodában nem lenne mondjuk fűtés, vagy ebben a nagy hőségben az adósság miatt vízkorlátozással fenyegetne a szolgáltató? Az adósság az adósság a családnak, az önkormányzatnak egyaránt.

HONNAN ERED?

Az adósságok spirálisan növekedő csapdájába – sok olvasón ezt sajnos saját pénztárcáján is megtapasztalhatta – úgymond önhibánkon kívül is bele- keveredhetünk.Tállai Andrástól, Mezőkövesd polgármesterétől többek között a következőket hallottuk: – A Medgyessy-kormány 2002-ben törvénnyel hozta meg népszerű intézkedéseit. A köztisztviselők és a közalkalmazottak bérét, mint emlékezetes, ötven százalékkal megemelte. 2005. január 1-jétől további 12 százalékos bérnövekedést írtak elő. A jeges víz akkor zuhant ránk, amikor kiderült, hogy évről évre növekvő mértékben a béreket, és azok járulékait nem a kormány adja az ország költségvetéséből, hanem az önkormányzatoknak kell a pénzt kigazdálkodniuk. A kormány népszerűsége persze nőtt, 3200 magyarországi, helyi önkormányzat pedig kétségbe esett. Honnan, miből teremtsék elő a szükséges összegeket? Ám az öt éve megalkotott törvények csak a kezdetet jelentették.
Azóta számos olyan intézkedést határoztak el, amelyek következményeit az önkormányzatok pénzügyesei az első pillanatban világosan felismerik, s amelyek levét végső soron a kisemberek isszák meg. A „matyó főváros” Mezőkövesd lélekszáma 18 ezer lakos körül mozog. Ugyanakkor a környező települések központja. A megszüntetett tardi és cserépváraljai általános iskolák helyett a kisdiákok szeptembertől a mezőkövesdi Bárdos Lajos Általános Iskolába járnak majd.

OSZTÁS, SZORZÁS

A helyi önkormányzatok továbbra is fenntarthatnák ugyan az iskolákat – ha lenne rá pénzük. De nincs. A Pénzügyminisztériumban ugyanis kitalálták a megoldást a „hatékony” finanszírozásra. Nem azt mondták ki, hogy a megszorítások következtében iskolákat kell bezárni, onnan alkalmazottakat az utcára tenni, hanem megalkották a címünkben is szereplő megoldóképletet. Az intézmények fenntartásához szükséges pénzt nem normatív, hanem csoportfinanszírozás alapján utalják át. Előzőleg egy diákra vetítve határozták meg a kifizetendő öszszeget. Nem szeretem leírni, de volt az a bizonyos normatíva. Most ezt a pénzt (új fogalom!) tanulócsoportonként határozzák meg. Kidolgozták a képletet. Ez már matematika. A lényeg: egy harmincfős osztály tanítására az iskola fajlagosan több pénzt kap, mintha az oktatás kétszer tizenöt gyermekes osztályban történne. A következmény: össze kell vonni az osztályokat, s így feleslegessé válnak pedagógusok. A mezőkövesdi Bárdos Lajos iskolából az idén tíz tanítót, tanárt küldtek el. Szerencséjük volt, mert ledolgozott éveik és életkoruk alapján előrehozott nyugdíjba mehettek. Tardon ugyanakkor megszűnt nyolc pedagógus állása. A fi nanszírozási korlátok miatt – várhatóan évekig – nem vehetnek fel új tanerőt Mezőkövesden sem. Mi lesz a sorsa a főiskolákon diplomát szerző végzősöknek? – Lakossági fogadóóráimon a legtöbben az elhelyezkedéshez kérnek segítséget – mondja Tállai András. – Mindegyikőjüknek kénytelen vagyok nemet mondani, és vigasztalni sem tudom őket ígérettel.

A VOLUMEN

Ha egyszer a tíz legszebb magyar szó példájára összegyűjtenék a tíz legcsúnyább szavunkat, a „volumenkorlát” biztosan szerepelne köztük. A fogalom gyakorlati következményével Sátoraljaújhelyen ismerkedhettünk meg. – A korlátozás miatt városunk kórházában bizonyos beavatkozásokat, műtéteket csak késleltetve végezhetnek el – halljuk Szamosvölgyi Péter polgármestert. – A betegeknek nemcsak a vizitdíjat, a kórházi napidíjat, hanem az utazási költségeket is viselniük kell. A mi környékünk sajnos a szegény emberek vidéke. Naponta szembesülök az anyagi gondokkal. Tudom, hogy sokan azért nem váltják ki a receptet a patikában, mert nincs rá pénzük. Vajon milyen lelki terhet hordozhat az az ember, aki nem szedheti be az orvos által előírt gyógyszerét? Végül egy kistelepülés Miskolc közeléből. Az alig 300 fős Sóstófalván lapzártánk után döntenek arról, hogy életben maradjon-e vagy megszüntessék a falu általános iskoláját.

A HALLGATÁS

Szándékunkban állt megszólaltatni a megszorítások veszteseit. Sok érintettet, már parkoló pályára állított pedagógust, vagy elbocsátás előtt álló egészségügyi dolgozót kerestünk meg. Újságcikkben megszólalni azonban senki sem volt hajlandó. Demokráciában élünk, lassan már két évtizede. Ez a hallgatás beszédes…

Udvardy József