Megszentelték az isteni nedűt

Lavotta János a „verbunkoskirály” sokszor kereste fel a települést, csakhogy újra és újra megkóstolhassa az isteni italt, hogy kezébe vegye, megsimítsa a földalatti világból előhozott, pókhálóval átszőtt palackokat – ahogy Ő fogalmazott. Talán meghalni is ezért tért vissza a Palota-domb tövébe? Ki tudná megmondani, de tény, hogy teljesült kívánsága. Stradiváriusának fejére támaszkodva maga mondta egy alkalommal a „Fekete Sas” nevű vendéglőben: „Hol körülem bor terem, jó lesz ott pihennem! Tállya forró földibe temessetek engem!”

Csakugyan nehéz megfogalmazni, mitől olyan különleges a tállyai, tény, hogy aki egyszer is megfordult egy itteni pincében, annak nem alszik ki úgy élete gyertyája, hogy még egyszer vissza ne térjen. A helyben székelő Tokaj-hegyaljai Történelmi Borút Egyesület és a Tállya-Golop Hegyközség úgy gondolta, nem árt valamilyen különleges, eddig nem volt programmal színesíteni az Európában egyedinek számító Szent Vencel-napi búcsút. Tállyán évszázados hagyománya van a szeptember végi egyházi szokásnak. Az asszonyok már előző nap koszorúkat fonnak a templom padsorai közé, szőlőfürtökkel és levelekkel díszítik azokat, mint ahogy a szüretelők és vincellérek védőszentjének, Szent Venczelnek az oltárát is. Nem történt ez másképp szeptember 29-én sem A Történelmi Borút Egyesülethez tartozó pincészetek szüreti időszakhoz kapcsolható programokkal készültek, kinyíltak a pinceajtók. És jöttek az érdeklődők szerte az országból, buszokkal, vonattal, ki hogy.

A szőlőkoszorúk mögött Sebestyén Márta és a Gryllus-fivérek varázsolták el a helyieket, a távoli vidékekről érkezetteket. Énekük és zenéjük egyfajta rangot adott a szüretelők védőszentjének oltára alá rakott, isteni lángokat tartalmazó palackoknak, amik arra vártak, hogy másnap megszenteltessenek. És másnap megszenteltettek, Mikolai Vince pápai prelátus közreműködésével, a borlovagok sorfala előtt. Szent Vencel elégedett lehet. Jól őrködött a szüretelők, a termés fölött!