Miért kapott infarktust a képviselő?

A felszólaló arra volt kíváncsi, igaz-e, hogy a testület egy tagja, valamint az egyik mezőgazdasággal foglalkozó cég vezetője félmillió forintot kapott (fejenként) azért, hogy elősegítette az édesipari terméket előállító cég felszámolását!? A választ a közmeghallgatáson megcélzott képviselő-testületi tag, egyben a B.-A.-Z. Megyei Közgyűlés alelnöke, Koncz Ferenc adta meg a Kulcs Magazinnak.

- Amikor a tavasz folyamán szóba került a cukorgyár bezárása, óriási indulatokat gerjesztett a hír. Kapcsolataimat igénybe véve, nem utolsó sorban szerencsi lakosként is próbáltam megakadályozni a gyár bezárását. Megkerestem többek mellett Gráf József miniszter urat, különböző ötleteket javasoltam a megmentés érdekében. Amikor szélesebb körökben vált ismertté ez irányú törekvésem, támadás ért, nem az első. Szórólapokkal terítették meg a várost, amelyben arról kívánták tájékoztatni a lakosságot, hogy karöltve egy mezőgazdasági cég vezetőjével, a gyár ellehetetlenítése mellett kardoskodunk. A legérdekesebb az ügyben, hogy cukorgyári dolgozók hívtak telefonon, ne tegyek semmit, mert a végén még nem zárják be a gyárat, helyén marad minden, és nem kapnak végkielégítést.
Ha visszatekintünk az eseményekre, való igaz, a dolgozók jóformán semmilyen ellenállást nem tanúsítottak, inkább mutogattak a termelőkre, hiszen ők is pénzt kaptak azért, hogy ne termeljenek tovább – folytatja Koncz Ferenc. - Érdekes volt, hogy nem a gyár bezárása ellen, hanem a szalmatüzelésű erőmű megvalósítása mellett tüntettek. Senki nem hajlandó komolyan venni, de van olyan érzésem, hogy a cukorgyár bezárása egyetlen érdeknek, a szalmatüzelésű erőműnek köszönhető. Miért? Az erőmű építésénél az egyik kifogás az volt, hogy a beszállítással, ami persze jellemző volt a cukorgyár kapcsán is, majd túlzottan megnő a világörökségi utak leterheltsége. Ha megszűnik a cukorgyár, ez az akadály elhárul. Ami megdöbbentő, hogy a gyár bezárása ellen a helyi politikai erő egyetlen erőfeszítést nem tett. Állandóan az unióra hivatkoznak most is. A szocialista polgármester asszony a privatizációra céloz, mint szükséges rosszra, csak akkor az nem világos, hogy miért szavazták meg az egészségügy privatizációját? A cukorgyárnak nem tesz jót, az egészségügynek viszont igen? Meggyőződésem, és ettől senki nem tántorít el, hogy a gyár megsemmisítése körül kemény pénzek forogtak kockán. Aki a legtöbbet tehetett volna a gyári munkásokért, a gyárért, az maga a polgármester asszony, hiszen szocialista országgyűlési képviselő. Az, hogy mindent megtett a megsemmisítés ellen, csak egy ügyes kommunikációs húzás. Azt mondja, elérte azt, hogy a cukorrépa termelők maximális támogatást kapjanak, ami nem igaz, hiszen nálunk négy Eurot kaptak, az olaszoknál tizenegyet.
Összegezve az ellenem irányuló támadásokat, a röplapos história pont volt a történet végén, telefonon hívtak, hogy terítették a várost, gépkocsit vezettem akkor. Ez annyira megviselt, hogy infarktust kaptam…

A történethez tartozik, hogy a szerencsi közmeghallgatáson elhangzott, a szalmatüzelésű erőmű felépítéséhez minden engedély rendelkezésre áll, egyet kivéve. A Világörökségi Hivatal még nem mondta ki, hogy az erőmű nem károsítja majd a világörökségi környezetet. Remélik, hogy kedvező lesz a tanulmány, ami december közepén válik közismertté.