Mister X és csapata

Ráadásul már itt volt a spanyol Luque, a közönségkedvenc csapatkapitány és a korábbi nagy kedvenc Tisza Tibor, aki ugyancsak megfordult a válogatottban. A nevek alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy az 1998-99-es csapat óta nem volt ilyen erős a DVTK kerete. Ennek apropóján a napokban beszélgettünk a Diósgyőrt jól ismerő egyik élvonalbeli edzővel, aki megjegyezte, hogy Sisa Tibor kollégájának a sztárok érkezésével igen csak megnehezedett a helyzete, ugyanis a nevek alapján a szurkolók többsége azt várja, hogy eljött az új aranykorszak, amikor kedvenceik éremesélyessé léptek elő, mint egykoron a diósgyőri aranycsapat.

Azonban a helyzet bonyolultabb. Ehhez először is a DVTK jelenlegi vezetésének játékospolitikáját kell szemügyre venni. Ránézésre nagy neveket hoztak, azonban van egy közös bennük: leigazolásukkor valamilyen okból (sérülés, formahanyatlás, játékhiány) leszálló ágban voltak. Ez igaz volt Luquera és Gallardora, a madridistaként beharangozott Fernandora, Tiszára is, s igaz az idei sztárigazolásokra is! Az U20 válogatottból (ne feledjük: csak ott emlegetik évek múlva is az utánpótlás eredményt ahol nincs felnőtt teljesítmény) megismert Gosztonyi a Vidiben nem sok sót ett meg, akárcsak az ugyancsak vidista Elek, akinek közbe jött egy sikertelen török kaland, s most építi újra magát.

Rudolf, aki a Loki BL szereplésekor tűnt ki nem tudott megkapaszkodni az olasz Serie A-ba, a görög kölcsön pedig rosszul sült el esetében – sérülés miatt alig játszott csapatában. A mértékadó német szakportál, a transfermarkt.de árelemzését érdemes szemügyre venni: 2010 februárban 1 millió euróra becsülték, júliusban már 1,5 millióra, 2011 januárjában 3 millióra – amivel elérte a csúcsot és azóta folyamatosan csökken az értéke. A legutolsó beárazása szerint (idén júniusban, még a Panathinaikosz Athén kölcsönjátékosaként) 1,75 milliót ér Rudolf, aki a nemzetközi átigazolási szezon utolsó napján szerződést bontott olasz klubjával, szabadon igazolhatóként  több magyar klubbal tárgyalt és a DVTK-ba igazolt. Átigazolási díjat értelemszerűen nem kellett fizetni (a többségi tulajdonos Leisztinger játékospolitikáját ismerve nem is fizettek volna), viszont ott van a rendkívül magas havi jövedelme (számtalan forrás szerint 7 kavicsot kért, de valószínűleg kevesebbet kapott), amivel a hazai élvonal legjobban fizetett játékosa lett, még az utána következő legjobbak keresők havi 2-3 kavics között keresnek (az arányok miatt lényeges).

Minden játékos annyit ér, amennyit a pályán produkál – mondta a már említett edző a fizetésekkel kapcsolatban. Vagyis Rudolf esetében kiemelkedő teljesítményt várnak a sok pénzért. S nem csak a klub, valamint a szurkolók, hanem a csapattársak is, mert ugyan jó magyar szokás szerint megy a ködösítés, hogy mennyi az annyi, de a többi játékos előbb-utóbb megtudja a pontos összeget, s ilyenkor beindulnak bizonyos folyamatok a fejekben… biztos, hogy Mister X kétszer-háromszor többet tesz az asztalra, mint én? Sisának legalább három dologgal kell egyszerre megküzdenie: a mélyponton lévő sztárokat felhozni, egységes csapatot formálni belőlük és eredményesen szerepelni, mert a vezetők és a közönség is ezt várja tőle. Játszanak szépen és eredményesen! Ehhez kell az igazi palóc fifika.