Nem a tél, a társadalom áldozatai - Szakértők helyett a programokra költsék a pénzt!

A közhiedelemmel ellentétben a fagyhalál nem a hajléktalanok, hanem az egyedül, rossz szociális körülmények közt élő idősek ellensége! De nézzük a számokat! A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Rendőrfőkapitányságtól kapott statisztika szerint az idei télen – november 25 és január 29-e közt – 22-en haltak meg megyénkben kihűlés következtében, ezzel szemben az elmúlt két télen 15-15-en! Korukat tekintve az idei áldozatok közül 17 volt 50 évnél idősebb, a legfiatalabb egy 29 éves férfi, a legidősebb pedig egy 88 éves nő volt. Az elhunytak közül tízet a fűtetlen lakásban találtak meg, két személyt hétvégi házban, hatot saját házának udvarán, négyet pedig közterületen ért a fagyhalál. A rendőrség kimutatása szerint az elhunytak közt egyetlen hajléktalan volt, Ózdon.
„Ezek a számok is azt mutatják, hogy megyénkben a hajléktalanokkal kapcsolatos jelzőrendszer jól működik, az itt élő, mintegy 1000-1500 hajléktalan biztonságos elhelyezése alapvetően megoldott. Az adatok alapján a tartósan hideg időszak biztonságos átvészelése inkább a rossz szociális körülmények között élő, vagy öngondoskodásra más okból képtelen személyeknek jelent problémát” – összegezte tapasztalataikat Egyedné Novodonszki Éva, a főkapitányság kommunikációs munkatársa.
Elsősorban tehát nem rendőrségi, hanem szociális, társadalmi problémáról van szó. De a rendőrök kérik, ha kihűlés gyanús esettel találkoznak az állampolgárok, a tragédiák megelőzése érdekében hívják a 107-es vagy 112-es segélykérő számokat! A közterületi járőrök figyelmét külön felhívták a problémára, ha szükséges intézkednek.

„Ellehetetlenedtek a kispénzű emberek”

„Ez borzasztó. Mintha nem is 2009-et, hanem 1899-et írnánk” – fakadt ki egyik ismerősöm a 80 éves néni tragédiájáról hallva. A felvetés jogos, de 1899-ben valószínűleg kevesebb idős, magatehetetlen ember fagyott meg, mivel a többgenerációs nagycsaládok voltak jellemzők, s a legszegényebbeknél is jutott egy tál étel, meleg kuckó az öregeknek.

„Nem azt kell visszahozni, ami száz éve volt, hanem olyan gondozóhálózatot kialakítani, amely megoldja a problémákat” – reagált felvetésünkre Hegedűs Zsuzsa szociológus, aki január végén Abaújban ismerkedett a vidéki valósággal. „A nagycsalád már rég szétszakadt. Hiányával ilyen mértékű halálozást nem lehet magyarázni. Alapvető, hogy ellehetetlenedtek a kispénzű emberek. A munkából tartósan kiszorultakról – akik 15-20 éve nem tudnak elhelyezkedni a falvakban –, a leszakadt régiókban élő nagycsaládokról és a kisnyugdíjasokról van szó. Az élelmiszerárak és az alapvető cikkek annyira megdrágultak, hogy ősszel sokan már nem tudták megvenni a télre szükséges tüzelőt. A magyar társadalom egyharmada tényleg a létminimum körül vagy alatt él, s ha -15 fok jön egy hétre – ami nem számít kivételesnek a Kárpát-medencében – akkor kiborul a bili, a kiszolgáltatott embereket eléri a tragédia – vélekedik a történtek okáról a szociológus.
„A probléma kezelésére szánt pénzek nem oda mennek, ahová kellene. Ha pályázni lehet az összegekre, akkor is úgy, hogy a szakértőknek jusson, ne a programokra. Elegem van abból, hogy programokat írunk!” – értékelte a jellegzetesen magyar közállapotokat Hegedűs Zsuzsa. Szerinte a hajléktalan ellátástól az átképzésen át a munkahelyteremtésig ez jellemzi mindennapjainkat. Mi lehet a megoldás? „Készenléti alapot kell adni az önkormányzatoknak, főleg vidéken. Minél nehezebb helyzetben van egy régió, annál inkább meg kell erősíteni a szociális hálózatát. Ezzel is munkahelyet teremtenek. A szociális munkás, a védőnő minden második nap látogassa végig a rászorultakat” – hangsúlyozta.  A döntés, mint annyi más esetben, most is a kormány kezében van. Egyet remélhetünk: nem lesz még egy ilyen tragikus tél, mint az idei!