Nem csak kenyérrel...

Amikor kicsi volt a lányom, egyszer úgy magyaráztam neki az evés előtti imádság szükségességét, hogy hiszen ebben különbözünk mi emberek az állatoktól! S valóban, a kultúra (s benne természetesen az imádkozás is) az, ami annyira emberi, hogy a legnagyobb szegénységben sem szabad levetkezni! Mert ugyan igaza van Szabó Dezsőnek (író, legismertebb regénye Az elsodort falu) abban, hogy korgó gyomorral nem lehet Himnuszt énekelni, de ennek egyfajta megfordítása is érvényes. Nevezetesen az: nem koroghat annyira a gyomor, hogy teljesen elfeledkezzünk a lélek éhéről. Pontosabban meg lehet ezt tenni, csak az előbb vagy utóbb visszaüt.

Többek között ezért olyan fontos, hogy a nagy pénztelenségben is megrendezik Miskolcon a Bartók+ operafesztivált. Még akkor is, ha a tervezettnek csak egy szűkített változata kerül megvalósításra. (Mi tagadás, én is nagyon morogtam, s mondtam szépeket is magamban, amikor az előzőleg műsorra tűzött előadások elmaradása miatt már a második adag jegyet vittem beváltásra vissza a pénztárba.) Egy ilyen, immár hagyományokkal rendelkező nyári rendezvénysorozat elmaradása annak halálával lenne azonos. Így viszont megmaradt az esély arra, hogy a miskolci operafesztivál a későbbiekben újra kivirágozzon a helyiek, a vendégek, szállásadók, vásározók, utcai nézelődők örömére és hasznára.

S nem feledkezhetünk el az európai és magyar kultúra egykori védőbástyáiról sem. Az észak-magyarországi és a jelenleg Szlovákiához tartozó felvidéki váraink ugyanis nem csak embert, hazát védtek, hanem kultúrának is erődjei voltak – egykoron. Pontosan igazolják ezt a füzéri és a többi régészeti feltárás eredményei. Köztudott az is, hogy a keleti, török ellenségtől való védelem után a harci funkcióját vesztett várakat többnyire a nyugatról érkező Habsburgok romboltatták le, robbantották fel. Aztán elkezdődött a múlt században a várromok, kőhalmok állagmegőrzése, felújítása. Honlapunkon arról is beszámolhatunk, hogy idén is folytatódik több, megyénkbéli vár rekonstrukciója.

S elkezdődik a Diósgyőri vár visszaépítése, megkapja Nagy Lajos korabeli formájának mai mását. Mindenesetre bennem már csak úgy marad meg ez a történelmi csoda, ahogyan még az idei Borsodi Fonóban is láttam. Hisz a ma látható formájában ajándékozott meg sok-sok kulturális, történelmi élménnyel. És a teliholddal, mely előadások közben a romok mögül bukkant elő.

De jönnek új generációk, akiknek már másféle Diósgyőr-élményük lesz. És ez egyáltalán nem baj, ha a Ghymes által nekem adományozott „Napból vagyok, holdból vagyok, keresztanyám a csillagok” időtlenségét és egyetemességét ők is megkapják majd – esetleg már egy másik együttestől, más szöveg által – a régi-új várban…

Kőhalom volt, most várrá lesz