Nyaraink

„Nyár van, alig fürdőruhában…”, „Hol van az a nyár, az a régi szerelem…”, „Ha végre itt a nyár, és meleg az idő…” Hát ezekre a szövegekre mondja egy mai tizenéves, hogy „égő” meg, hogy „nagyon gáz”. A negyvenen túliak persze kapásból felsorolnak erre egy nagy csomót a mai gagyiságokból… De nem csak a slágerek, a nyaralási szokások is változtak. Hol vannak már például gyermekkorunk úttörőtáborai!? Nosztalgiázásunkból felébreszthet bennünket egy nem oly régi hír, mely szerint jogerősen elítélték azt az országos úttörővezetőt, aki a csillebérci tábor területén lévő vadászházat még 1999-ben a forgalmi értékének kevesebb, mint hatodáért adta el. Utóbb e házat visszabérelte az úttörőszövetség. Tavaly meg azt tudtuk meg, hogy értékesíteni akarják a Nemzeti Gyermek- és Ifj úsági Közalapítvány nem alapítványi célú, még megmaradt egykori KISZingatlanjait. Gyermeküdültetési lehetőségekből azért nincs most sem hiány, mozgalmárkodás nélküli, erdei, kézműves, lovas, vagy egyszerű, majdhogynem csak gyermekmegőrző napközis táborok ezek. Csak hozzá a központi támogatás csappant meg nagyon. S így legtöbbször itt is a piac diktál. Éppen ezért felértékelődnek a jól bevált, régi nyaralási szokások: a falusi gyereket viszi a nagynéni Miskolcra nyaralni, aztán fordítva, a városi unokatestvér megy le falura két hétre. Természetesen változott a felnőttek nyaralása is. B.-ék szokása régen is, most is egy szűk rétegnél tipikus. Esetükben háromévenként (csak ilyen időközönként lehetett nyugatra menni) a nyár legfontosabb tárgyiasult élménye a „Németből” hozott magnó, meg az „Olaszban” árleszállítási dömpingen beszerzett női táska volt. Na és a banán! (S hogy miért volt csoda nyáron a banán, azt már végképp nem értheti meg egy mai tini.) Mellesleg B.-ék ma valószínűleg „Franciába” járnak síelni, s miután eljutottak „Spanyolba” is, mostanában digitális fényképezőgéppel készített thaiföldi és kubai fotóikat mutogatják. Viszont Sz.-éken, úgy 25-30 évvel ezelőtt azért poénkodott mindenki, mert soha nem tudtak együtt üdülni. Az agronómus férjnek a nyár nem volt megfelelő, a pedagógus feleségnek meg a többi évszak. Ők most már nyugdíjasok, és a Zsóryban áztatgatják magukat, hol télen, hol meg nyáron. (Esetleg ősszel, vagy tavasszal) De a mai középgenerációhoz tartozók közül is sokan (többen, mint régen!?) kihagyják a nyári üdülést. (Meg a többit is.) És csak jó esetben a munka az ok… De akár van módunk nagyobb nyaralásra, akár nincs, nem hagyhatjuk ki a közeli csodákat! Elvégre Tokaj és Aggtelek nem csak a világ öröksége, hanem a mienk is!