Oláh Miklós, 56-os mártír emlékére

„Felvirrad még Magyarországra!” – ez volt a 21 éves fiatalembernek az 1957. április 12-i kivégzése előtti utolsó mondta, s ez lett az emlékkönyv címe is. Az emlékkönyvet a Lévay József Közművelődési Egyesület, fennállásának 90. évében, adta ki. Felelős kiadója: Szabó Sándor református lelkipásztor, az egyesület elnöke, felelős szerkesztője: Jeney Edit.

A kötet törzsanyagát a zongoratanárnő-édesanyának irodalmi stílusban, művészi érzékenységgel írt visszaemlékezése adja. Az „indigókék füzetbe” rótt sorok nemcsak a fiút elevenítik meg képzeletünkben, hanem precíz, plasztikus lenyomatát is adják annak a borzalmas kornak, amely ma már történelem. „Az isteni erő – mely minden ember adottsága – anélkül, hogy tudnánk, legyőzi ezt a barbár, csak az anyagra épített rendszert. Isten megengedte, hogy Magyarország, ez a kis elnyomott nép legyen az, aki ezt a szörnyű rendszert megbuktatja. Mert megbukott az orosz és kommunista rendszer 1956 október–novemberében. Még egy ideig az erőszak s a túlerő fönntartja, de az egész művelt világ elismeri, hogy a magyar nép az, aki megbuktatta...” – írja 1957 novemberében azt, amit 50 évvel később politikusok és történészek mondanak ki.

Fiának a cenzúra által vastagon (írhatnám: aljas módon) meghúzott búcsúleveléből többek között a következő sorokat idézi naplójában az édesanya: „Nehéz a búcsú és fájdalmas! Az élet rövid, a halál még rövidebb, de az örökélet hosszú. Hiszek Istenben s így hiszek a túlvilágban is. Halálom Isten rendelése, s Isten akaratában mindnyájunknak meg kell nyugodnunk...”

Oláh Miklós húga Oláh Judit és Szabó Sándor lelkipásztor

A most közkinccsé tett magándokumentumot Miklós húga, dr. Takács Tiborné Oláh Judit őrizte meg, rejtegette évtizedeken át. A kötetben olvasható vele való beszélgetésből megtudjuk, hogy a bátyjával a kivégzése előtti estét együtt tölthette a tetemvári református gyülekezet akkori lelkipásztora: „A lelkésszel való együttlét segített neki felkészülni a halálra. Lélekben úgy megerősödött, hogy estétől reggel 5 óráig búcsúleveleket írt.” Szinte drámai erővel ismerteti Miklós temetését Judit asszony: „Az egy néma tüntetés volt…”

A kötet többek közt összefoglaló ismertetőt közöl Kis József levéltáros tollából „A forradalom Miskolcon” címmel. Szabó Sándor pedig a könyvben megjelentetett összegző elemzését így zárja: „Éljünk úgy, hogy Oláh Miklós hű örökösei lehessünk, és életünk munkálja tovább egykori kívánságát: Felvirrad még Magyarországra!”