Olimpiai emlékek Pekingből

Tapasztalatairól, élményeiről számolt be.

- Amikor megérkeztünk – 9 órás repülőút után – azt tanácsolták, az átállás érdekében semmiképp ne feküdjünk le. Így egyből elmentünk a Nagy Falhoz. Libegő vitt fel minket, ahonnan beláttuk a gyönyörű tájat – fogott a kínai élmények felelevenítésébe Fédra. - Este atlétika versenyre mentünk a Fészekbe. Amikor bementünk, nem akartam hinni a szememnek és a fülemnek! Zúgást hallottam és rengeteg embert láttam. Hatalmas élmény volt, mert nagyon szeretem az atlétikát, főleg a rövidtávfutást. Láttam a női 100-as döntőt és a diszkoszvető Fazekast. Kimentünk a vízilabda negyeddöntőjére, jó meccseket láttunk, de sajnos a magyarok ekkor nem szálltak medencébe. A szálláson  csináltam pár közös képet, például Kovács Ágival, Hadfi Danival, találkoztam Kovács Kokóval és Schmitt Pállal, a MOB elnökével.

- Az öttusán szakadt az eső, de kaptunk szép sárga esőkabátot, amiben tovább élvezhettük a versenyt. Én még sose voltam öttusa versenyen, ezért minden egyes bukásnál nagyon sajnáltam a lovakat. Szegény magyarok is peregtek…

- Voltunk a „Tiltott városban” is,  jártam a pekingi piacon. Az árusok nagyon rámenősek, addig nem engedtek el, amíg meg nem egyeztünk az árban.  A kínaiak egyébként nagyon nyugodtak, a metróban mindig halál csend volt, maguk elé néztek, nagyon fegyelmezettek, viszont tolakodni azt tudnak...

- Aztán eljött a várva várt nap, a kajak-kenu versenyeké! Szépen felöltöztünk magyar mezbe, kifestettük magunkat. A lelátón beálltam táblatartónak a HAJRÁ MAGYAROK közé, a magyarokból én voltam az első A betű. Énekeltünk, drukkoltunk... Sírtam, amikor  Vajda győzött és a Kozmann-Kiss páros 3. lett. Csodálatos, feledhetetlen élmény volt, egész életre szóló – fejezte be élménybeszámolóját Szakolczai Fédra.