Oral history

 Mindenesetre a miskolci Lévay József Közművelődési Egyesület az 56-os forradalmunkra és szabadságharcunkra emlékezve meghívta a 90 esztendős, miskolci kötődéssel is rendelkező (a város legősibb gimnáziumában, a „Lévayban” érettségizett) Regéczy-Nagy Lászlót, a Bibó–Göncz–Regéczy-per 15 évre ítélt harmadrendű vádlottját, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnökét. Most az előadásából idézek néhány kiragadott gondolatot.

„Bibó István tétele szerint, ha egy rendszer alapjában hazug, akkor az olyan, mint a fundamentum nélküli, futóhomokra felhúzott épület:előbb vagy utóbb összedől. Rákosi sztálinizmusa épp úgy hazugságon alapult, mint Kádár állama. A hatalom ötvenhat előtt maga is elhitte saját hazug propagandáját. Azt, hogy a munkásosztály teljes egészében kommunista. Letartóztatásom után a vizsgálótiszt azt mondta: a magyar munkásosztály most bebizonyította, hogy sose lesz megbízható szövetségese a Szovjetuniónak. Ha pedig megbízhatatlan, akkor mi teszünk róla, hogy szétzilált, elvtelen, kispolgári massza legyen!

Azt írta Bibó a forradalomról: „az egész nemzet egy fejjel volt magasabb önmagánál”. S most felvetődhet a kérdés: 33 évig tartó nemzetakasztás, lélekvesztés után mi képesek lehettünk volna ’89-ban túlnőni saját magunkon? Ugyan ki ellen vívhattunk volna szabadságharcot, mikor az egyik megszálló még ki sem ment, már itt is volt a másik megszálló, a pénzhatalom?! (Ez utóbbira különben sem lehet gépfegyverrel lőni...) A szabadság könnyen ehető, de nehezen emészthető étek, írta Rousseau. S miközben mi nem voltunk, nem lehettünk felkészülve erre az eledelre, a főkáderek már a 80-as évek elejétől nyugati egyetemekre járatták a gyermekeiket. Azért tanulták ott a pénzgazdálkodást, makroökonómiát, hogy amikor Magyarországon bekövetkezik az átállás, akkor ők kerüljenek helyzetbe! Végül is adódik a kérdés is: mit tekinthetünk a mai demokráciánk alapjának?!

Magunknak kell, magunkra szabva megalkotni a saját demokráciánkat! Ugyanis, amit mástól veszünk át, az soha nem lesz a sajátunk, nem lesz életképes. Amerika szereti a sajátját exportálni. (A következményi láthatók, szerte a világban) Nem érti Európát, azt hogy itt az önálló államoknak különböző múltjuk van. Az amerikai mentalitás, innen, az öreg kontinensről szemlélve, gyermekded. Ami nem is baj, szerethető és kedves, csak ne játsszon kézi gránátokkal – de játszik…”

Végül kerüljön ide Regéczy-Nagy Lászlónak egy csöndes megjegyzése. Az öregség két nagy ajándéka, hogy vannak történetek, amelyeknek megélhettem a végét, és vannak történeket, amelyeknek nem kell megélnem a végét.