Precedens

Ugyan már! Teljesen természetes, hogy akik hazudnak éjjel, nappal meg este, akik trükkök százait vetik be a túlélésük érdekében, azok másoktól is elvárják – mit elvárják, egyenesen megkövetelik – a hazugságot. S ha aztán valaki már nem bírja tovább, és szakmai, erkölcsi indíttatásból nem nyeli le, hanem kiböki az igazságot, annak aztán dádá, meg az állásából való azonnali kirúgás jár. Ez történt legutóbb Pásztor Alberttel, Miskolc rendőrkapitányával is…

Vélhetően úgy gondolta a hatalom, hogy akik Öszödöt elviselték, akik saját nemzeti önfelszeletelésüket (mert ugyan hogy lehetne másként minősíteni a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarcát) passzivitásukkal elősegítették, akiknek szemük előtt vált semmivé a közvagyon jelentős hányada, akiknek már nem csak a jelenét, hanem a jövőjét is maximálisan eladósították, azokkal mindent meg lehet etetni. Legfeljebb odahaza dünnyögnek egy kicsit, s az a néhány tíz-száz ember meg, aki esetleg mégis kimegy az utcára, tüntetget egy kicsit, aztán majd hazamegy.

Most viszont egy kicsit elszámolták magukat, s a tömeges felháborodás meghátrálásra kényszerítette a hatalmat. Ugyanis ahogy beosztásából felmentették Pásztor Albertet az utcai rablásokról szóló precíz, minden indulati elemet nélkülöző igazmondásáért, azonnal elkezdődött a mellette történő szimpátiatüntetés szervezése. Ezrek és ezrek mozdultak meg. Párthovatartozástól függetlenül, civil és spontán módon. Végül még a tizenhat megyénkbéli MSZP-s parlamenti képviselő is elkezdett lobbizni a rendőrkapitányért a korábban segédletükkel bársonyszékbe emelt párttagtársuknál, az egyesek által hazugságügyi és rendetlenségi miniszterként emlegetett Draskovicsnál. Lehet, hogy indítékként emögött nem csak a megyénkben kialakult közbiztonsági, szociális, munkanélküliségi, etnikai, kommunikációs csapdahelyzet érzékelése húzódik meg, hanem ez már a szocialista romlás – akarom mondani bomlás – virága is?

Midenesetre Pesten visszakozt fújtak. Ezt a csatát megnyerte a kisember. Újabb tapasztalatot spájzolhattunk be az összefogás erejéről, ami ha nem is varázsszer, de néha elég hatékony eszköznek bizonyul. Emlékszünk? A tavalyi népszavazás sikere akadályozta meg a társadalombiztosítás szétverését. 2004-ben pedig az európai parlamenti választások szocialista veresége után kezdődött el az akkori balliberális miniszterelnök vesszőfutása, és gyengült meg annyira, hogy párttársai rásegítésével kénytelen volt felállni a miniszterelnöki székből.

Apropó: nyár elején újból európai parlamenti választások lesznek.