Punto Evo – fejlődés és pont; Menetpróba: Fiat Punto Evo Racing Mjet 1.3 16V

Fene gondolta volna, hogy az ultraeredményes Grande Punto létkrízissel küzd. Ezt csak az atomjaikban olaszautósok érezhették, akik végig ellenezték a mostanság dívó felnőttesebb, németre hasonlítani akaró módszertant. Egy radikálisabb frizuraváltás mindig egy kis személyiségváltozást is jelent – pláne, ha még a nevet is vált hozzá a delikvens. Most, hogy Schumacher is elporolt, semmi visszahúzó erő nincs, ami az olaszokat a calzone helyett a Bratwurst mit Sauerkraut felé vonzaná.

A Fiat meghagyta a szép Giugiaro sziluettet, de tényleg alaposan belenyúlt a stylingba és a korábbi, maseratisan felnőttes maszk helyett egy fiat-alos, abszolút fiatos stílusú arc keres szemkontaktust a vásárlókkal. Megértem azokat, akik messziről, vagy egy kis képről legyintve elintézik, hogy áh, márnemisolyan… bennem is punto így történt.

Közelről viszont egyszer csak elkezd működni a design! Észrevesszük az Evo finom részleteit; a gyönyörű-érdekes belrajzolatú lámpatesteket, a kétszárú (-szőrű) cicabajuszt az embléma mellett, s bizony a Grande vizualitása avul hirtelen egy nagyot! A sötét lökhárítóbetét, a beleintegrált indexekkel és ködlámpákkal abszolút uralja a frontot és az autó egész egyszerűen sokkal modernebbnek, ugyanakkor ismerősebbnek is hat, mint elődje. Az ember üdvözli kis-Fiat… (sic) A fényszórókban tükrös króm, szürke, fekete betétek, színek, valamint érdekes textúrák adják meg a lámpatest eleganciáját, és hátul is nagyon míves lett a fényszignatúra. A csomagtér nyitásához a nagy Fiat emblémát megnyomni pedig isteni élmény.

A másik óriási változás az utastér, ahol korábban az az undorító német szigor volt jelen, ami az olasz autóból a lélekmaradék utolját is száműzte. De nem kell Roberto Benigninek lennünk ahhoz, hogy érezzük, hogy a háborúban az olaszokra erőszakolt katonásság alapjaiban ellentmond Itália életérzésének.
Végre szépen, zöldfehérpiros karakterrel rajzolt a műszerfal, vannak benne tagolt kanyarok, mint Szicília öbleiben; színek, zugok, fények! Jó ránézni, korszerű, s a Deutsche Vita máris Dolce Vitává változott.

A Punto karakterében szerencsére olaszosan, pozitívan tökéletlen maradt. Váltókarjával gumírozott fogaskerekek között matathatunk, de a kapcsolások mégis pontosak. A százszorosan bevált 75 lovas kis Multijet dízel is passzol ide, hiszen csendes és keveset fogyaszt, bár sokkal türelmetlenebbül várom a 95 lóerős verziót, vagy a MultiAir turbót.

A futómű amolyan frutti di mare, mert van benne minden: kicsit sós, kicsit gumis, kicsit puha, de valahogy jó. Nagyon csendesen rugózik és biztonságosan teszi a dolgát. A játszi szervót meg csak az önjelölt mazochisták utálják, mindenki más imádja, hogy nem kell birkózni a volánnal.
Az olaszok kezdenek megint egykori önmagukká válni. Muzikális, vizuális, létörömben dúskáló, kicsit hebrencs nép. Szerencsére a Fiat is tudja, hogy a lélek sivárságát élményekkel lehet csak feltüzelni és ehhez – az erősebb motorokkal – a Punto Evo nagyon jó(l) úton van.

Szilvásy Bence


Adatok

Rövid aha-élmény: a szalonban feltűnt egy impozáns autó, mely jelenlétével, stílusával kimagaslott az ott parkoló darabok közül. Még inkább meglepő, hogy ez az egykoron iszonyúan rút Doblò utódja volt, mely most alaposan kimosakodva hihetetlen nagy autót ad a vásárlóknak, relatíve kevés pénzért. Visszhangzóan tágas, nagyon jó felszereltségű, ugyanakkor most már kívülről is vonzó jelenség. A kiállított 90 lóerős Doblò Panorama Multijet most az 5.69 milliós ár helyett 4.975.000 Ft-ért hazavihető.